Mosselen Belga Söröző (Pannónia u. 14.)

Cseppet sem örömteli dolog egy jó hírű, összességében kellemes, színvonalas helyről rosszat írni. Különösen nem akkor, ha az ember pozitív érzésekkel ül be s nem hibavadász módon közelít írása tárgyához. (Ezutóbbi hozzáállással egyébként a szolgáltatásukat az átlagember számára megközelíthető áron kínáló vendéglők közül bármelyiket le lehet szúrni.) A Mosselenről sok jót hallottam és olvastam, úgy ültünk be, hogy itt garantált lesz minden szempontból a maradandó jó élmény. Azt hittük, biztosra megyünk.

A nyitás jó is volt: a hely kultúrált, nem harsog valami hallgathatatlan borzalom, hanem kellemes háttérzene szól, a berendezés ízléses, a Horthy-korbeli pengős kasszagéptől a falat díszítő képekig minden egyfajta igen vonzó eklektikus harmóniát alkot. 

A kiszolgálás gyors, udvarias, figyelmes, az étel- és sörválaszték hatalmas, az adagok tisztesek és remek a tálalás.

Miért akkor az elégedetlenség? Hát onnan, hogy voltam olyan balszerencsés, hogy halat rendeltem. Az étel nem volt rosszul kitalálva: vaslapon sült halak, alatta tenger gyümölcsei és vaslapon sült zöldségek, körbe fóliás krumpli krumplipürén. Csak sajnos a krumplipüré erősen emlékeztetett a porból készült álkrumplira (s nem menti a helyzetet, hogy Svédországban Vrong szigetén is azt adtak a Köttbullarhoz), a padlizsán nem sült át rendesen, márpedig ellentétben a cukkinivel, répával, gombával a padlizsán nem jó nyersen (is), a halakat pedig ritka mostohán kezelték. A „vajhal” és a „fogas” kísértetiesen hasonló kiszárított hűtőízű egyenhal volt, alighanem mindkettő vajhal, a fogas elfogyhatott s a lazacot is sikerült kiszárítani. A tenger gyümölcsei pedig jellegtelenek voltak, minden bizonnyal mirelit-egyvelegből származtak. Ettől persze még nyújthattak volna élvezeti értéket.

Társam által rendelt vargányás sertésszűz jobb választás volt, de a hús bizony itt is ki volt szárítva.

A kétség kívüli csalódás dacára sem távoztunk ingerülten, inkább azzal az őszinte reménnyel, hogy a méltó környezethez, kiszolgáláshoz és tálaláshoz előbb-utóbb méltó konyha is fog társulni.

 Dorozsmai Endre

A szöveget 2006-ban írtam a Demokrata számára. Azóta megfordultam még a Mosselenben néhányszor, de helyzet úgy hozta, hogy étel nem rendeltem. Nem azért, mert elriasztott a leírt élmény, hanem azért, mert így jött ki a lépés. Sörözőnek remek a hely. Megfordultam a zalaegerszegi, miskolci és debreceni egységben is, ezek gasztronómiailag sem okoztak csalódást. Lehet, hogy ha mást rendelek, a fenti beszámoló is derűsebb lett volna.

A Mosselenről szóló beszámoló a 2006. augusztus 25-i látogatás alapján készült.