Apor pizzázó (Tusnádfürdő, Városközpont)

 Ha július, akkor Tusnádfürdő, sőt Tusványos. S nemcsak politikai értelemben. Egy hét tusnádi tartózkodás kiváló alkalom feltérképezni az üdülőhelység új vendéglátóipari egységeit s esetleg ”ellenőrizni” a régiek szinttartását. S kiderül, hogy a Mókus pont olyan kopott, mint volt, hogy három pincérből kettő nem tud magyarul, hogy összekeverik a rendeléseket, hogy az Olt sem változott csak új helyen működik, s továbbra is hihetetlenül lassan hozzák ki a korrekt-közepes étkeket, s az is, hogy otthon is lehet nagyon jó rántottát sütni erdei gombákkal fűszerezve. Végül pedig felfedezzük, hogy nyílt egy vadonatúj hely, mely a közeli Apor toronyról kapta nevét.

 Az Apor hangulatos kis pizzázó, érezhetően arra épít, hogy ebben a műfajban nincs konkurens, márpedig az ifjúság körében sláger a pizza, mely alighanem az európai ember által kulturálisan befolyásolt világszegmens (igazságtalan és baloldali ihletettségű megnevezéssel: „civilizált világ”) legnépszerűbb étele.

Pácolt fabútorok, fapadló, krémszínek és a régi Tusnád hangulatos fotói uralják a hely atmoszféráját, no meg persze a pizza-illat. 

Erősen helytelenítjük, hogy a három helység közül egy sincs fenntartva a nemdohányzók részére. Ez egyébként általános székely probléma, ami viszont nem menti az Apor felelőseit. A kiszolgálás kedves, közvetlen, a pizza ízletes. Pizzán kívül még salátákat valamint háromféle spagettit választhattunk volna. A két helyi sör éppen kifogyott, így egy nemzetközi márka mellett döntöttünk, a borválasztékot lehetne erősíteni. Szeretnivaló hely az Apor, először voltunk ott, de nem utoljára.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült valamikor a kétezertízes években, de alapvetően ma is aktuális. Sajnos a szegényes borkínálat tekintetében is, pedig azóta bőven lett volna lehetőség nyitni a magyar - de legalább a minőségi - borok irányában. A nemdohányzók védelmének ügyében nem tudom, léptek-e azóta.