2013. augusztus 28., szerda

Algyői Halászcsárda (Algyő, Vásárhelyi út 53.)



Az Algyői Halászcsárdára hónapokkal ezelőtt a Torkos Csütörtöki akcióban részt vevő vendéglők listáját böngészve akadtam rá. Algyő egy kis falu a Szegedről Hódmezővásárhely felé vezető út jobb oldalán, melynek alighanem egyik fő nevezetessége épp a halászcsárda. 
Bemelegítőnek rendeltünk egy halbelsőséggel ellátott, szögedi halászlevet ketten, két tányérral, ami nem volt eltúlzott adag, mint Szegeden és vonzáskörzetében nem ritkán, viszont a célnak épp megfelelt. Ráadásul állagra, ízre, zamatra remek volt. El tudtam volna képzelni benne valamivel kevesebb sót, de úgy látszik bele kell nyugodni, hogy a halászlé rajongók vélhetően sósabban esznek, mint mi, mert szinte mindenütt azonos és némiképp túlzott eme fogás a sótartalma. Második és harmadik látogatásunk alkalmával rendben volt a sótartalom is, nem véletlen, hogy az egyik Alexandra Kalauz, ha jól emlékszem a 2008-as kiemeli a helyet a halászlé vonatkozásában.
Kecsegét szerettünk volna enni, de az éppen kifogyott, úgyhogy végül egy két személyes haltál mellett döntöttünk (rajta ponty, keszeg, harcsa, fogas) mely lehetett volna fantáziadúsabb is. Minden rántva volt, leszámítva a keszeget, amit hagyományosan paprikás lisztbe forgattak s jó hosszan sütöttek. Pincérünkről lerítt, hogy nincs teljesen meggyőződve a saját maga által állítottakról, amikor a halak beazonosítására kértük, távozta után inkább magunk próbáltuk a halak kilétét felfedni, íz, esztétika és szálkatartalom alapján.
Az adag ismét elmaradt a szokásos két személyes tálak volumenétől, a fogasszelet szimbolikusnak is alig volt mondható, de azért nem maradtunk éhen. Sőt, egész jót ettünk, egész jó áron. A cigányzenekar meg akkor kezdett muzsikálni, amikor távoztunk, ami egyikünknek megkönnyebbülést, másikunknak csalódást okozott. Nem rossz hely az algyői halászcsárda, egy próbálkozást mindenképpen megér.

 

Dorozsmai Endre

A szöveg 2008-ban született, közvetlenül első látogatásunk után. Később még két ízben is megfordultam itt, végkövetkeztetés, hogy halászlében igen erős a hely, a haltál minősége változó. Második alkalommal ugyanez a fogás egészen jó volt. Harmadjára meg mást ettünk, de a haltepertőt, amit ropogósra sütnek vékonyan irdalt pontykockákból, akkor sem hagytuk ki. A maga nemében szerethető, kopottas, fősodratú halászcsárda.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése