Pad Thai (Október 6. utca 4.)

Az igényes vendégkör tekintélyes része érthető gyanakvással tekint az egzotikus gyorsétkezdékre. Ezek alaptípusa kétségkívül az európaizált, lebutított egyen-kínai, melyről elég sok rémtörténet kering szóban és írásban egyaránt. De ne általánosítsunk egyrészt, mert nem minden kínai, ami távolkeleti, másrészt a kínai gyorséttermek sem egyformák. A Szabadság tér tőszomszédságában gyorsétteremként működő Momotaro egyenesen a kínai éttermek élére került például a Dining Guide legfrissebb kiadványában.

A minap a Pad Thai nevű egységbe látogattunk el, mert jó referenciánk voltak róla. Specialitásuk a frissen, látványkonyhában készült wokozott étel, az alapanyagok friss benyomást keltenek, bőkezűen bánnak a friss, egzotikus fűszerekkel, ami kikerül a tenyérnyi konyhából, az illatos, gőzölgő, kóstolásra csábító. 

 Némi hezitálás után egy Tom Ka Ghai leves és egy desszert – konkrétan mangós ragacsos rizs - mellett döntöttem. A levest főleg azért kértem, hogy legutóbbi, No 1.-beli csalódottságomat enyhítsem, de azért biztos, ami biztos, jóelőre megkérdeztem, hogy szórnak-e zöld koriandert a levesre. Megnyugtattak, hogy igen.

Izgalmas, savanykásra hangolt remek, levest kaptam, megfelelő mennyiségű galangal-lal és thai citromfűvel ízesítve, kellően kókuszosan, korrekt beltartalommal, 

s nem okozott csalódást a desszert sem. 

Helyben készült jeges teát ittam a gyors ebédhez, s azzal a meggyőződéssel léptem ki az ajtón, hogy ide még biztosan visszajövök, a wok-specialitásokat megkóstolni. Kétségkívül drágább hely a Pad Thai a fősodratú távolkeleti gyorsbüféknél, de az is biztos, hogy összehasonlíthatatlanul magasabb szintű ételeket kínál.

Dorozsmai Endre    

A szöveg a Demokrata számára készült.