Könyv és bor

Az erdélyi magyar szórvány helyzete annyira aggasztó, hogy e kérdés megoldására már egészen extrém javaslatok is születtek, egészen magas helyen, elég csak a Nemzetstratégiai Intézet igazgatójának, Szász Jenőnek a szórvány módszeres áttelepítésére vonatkozó javaslatára gondolni. Tény és való, az asszimiláció nem látszik csökkeni, még a református templomokban is elsöprően több a vegyes házasság, mint a magyar-magyar házasság, elharapózó jelenség magyar családokban sokfelé, hogy románul beszélnek a gyermekkel, hogy ”jobban érvényesüljön”, arról nem szólva, hogy ugyanezen megfontolásból hányan adják gyermekeiket román iskolába.

Nem mernék arra vállalkozni, hogy e mega-jelenség ellen hatékony stratégiát vázoljak fel. Az viszont könnyebb feladat, hogy olyan intézményeket hozzunk létre, népszerűsítsünk és éltessünk, melyek hatásukban befele, a közösség fele irányulnak, melyek összehozzák a magyarokat, találkozási pontokat teremtenek. Ilyen a táncház, a különböző ismeretterjesztő előadások vagy a magyar kultúr-kocsmák, ahol nemcsak az etanol különböző koncentrációjú és különböző kísérőanyagokkal ellátott oldatait szívhatjuk magunkba, hanem irodalmi, esztétikai, történelmi kiselődások szellemét is. Kolozsváron igen kellemes élményünk volt, hogy amikor az utcáról, ahol bizony kevés magyar szót hall az ember egy átlagos napon, bementünk a helyiek által jól ismert „magyar kocsmákba”, s rögtön megváltozott a közérzetünk.

Lehet morogni, egyébként joggal, hogy a füstöt csíkokba vághatjuk e helyeken, de hát addig, amíg az állami döntnökök a cigaretta-lobbi érdekeit szolgálva nem lépnek fel határozottan a nemdohányzók védelmében, addig a kocsmatulajdonosok a kisebb ellenállás mentén fognak haladni, s a dohányzók hangossága fog győzedelmeskedni nemdohányzók benyugvásától kísérve. Van, aki szerint a kocsma az alkoholizmus terjesztője, no de itt már idézhetünk egy klasszikust, Hamvas Bélát, aki szerint a kocsma civilizációnk egyik legfontosabb intézménye, sokkal fontosabb mint például a parlament, hiszen az egyikben a sebeket osztják, a másikban meg gyógyítják.

Aradon, ahol a nemrégiben táncház is indult, két lelkes jóbarát, Bálint Zoltán 

és Schmak András magyar kultúrkocsmát, könyvárusítással és borforgalmazással is foglalkozó borozót alapít. A történet a kilencvenes évek első feléig nyúlik vissza, amikoris Aradon létrejött a Tulipán könyvesbolt mely úgy, ahogy, de működött napjainkig, amikor már a könyvek iránti gyér érdeklődés miatt egyszerűen finanszírozhatatlan volt. (A gyér érdeklődésnek oka egyrészt a magyarság számbeli csökkenése, az általános elfordulás az igényes kultúrától s végül, de nem utolsó sorban a nyomtatott könyvek térvesztése az online irodalommal szemben. Egyszóval nem a működtetők igyekezetén múlt a paradigmaváltás szükségessége). A helység átalakítása borszaküzletté, borozóvá folyamatban van, de az első nyilvánosan meghirdetett kóstolót már megtartották, Bálint Zoltán, a Tulipán könyvesbolt tulajdonosa és a kultúrkocsma egyik alapítója, egyben Balla Géza pincészetének főmunkatársa is, így ő mutatta be a hajdani híres magyar borvidéknek, Ménesnek hét kiemelkedő borát.

A borok mellé Fekete Attila élesdi szarvasgombavadász kínált szarvasgomba-aromával készült, szarvasgombát is tartalmazó olasz termékeket bemutató falatkákat, illetve egy saját „vadászatainak” során gyűjtött gombával készült egyszerű és nagyszerű vajas-szarvasgombás falatot. Az érdeklődés impozáns volt, a hajdani könyvesbolt megtelt a bor iránt érdeklődő magyar emberekkel.

Jó esély van rá, hogy a következő, március 28-án megrendezett kóstoló is hasonló sikerű legyen, annál is inkább, hogy a szomolyai Vámos Attila, a már életében legendává vált Kaló Imrének jó barátja és tanítványa fog bemutatni nem kevesebb, mint 16 terroir-bort. 

Sok sikert e nemes kezdeményezéshez!

A „könyv és bor” jelszónál jobbat, szebbet, vonzóbbat nehéz kitalálni… 

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg.