Magyar bor

Érdekes lenne egy alapos közvéleménykutatást készíteni arról, hogy a borszakmán belül ki mit tart magyar bornak. Magyar bor-e a külföldi tőkével Magyarországon működő nagyobb cégek produktuma? Hát a magyar tőkével, magyar felségterületen készített technológiai tömegbor, mely semmi nem mond el a termőtájról, kizárólag a fajtáról, de még inkább a fajtaélesztőről és a komputerizált gyártási folyamatról szól? Magyar bor-e a hajdani, ezer évig Magyarországhoz tartozó területeken, a Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken, Őrvidéken magyar emberek által elkészített nemes nedű? Hát a magyar hagyományoknak megfelelően az említett területeken a többség nemzet tagjai által készített bor? Megannyi fogas kérdés, amire persze nem biztos, hogy egy közvélemény-kutatás adja meg a hiteles választ, de mindenképpen érdekes látlelet lenne a szakma lelki Magyarország- illetve magyarságképéről. Ugyanezt a közvélemény-kutatást meg lehet csinálni a parlamenti képviselők s általában a politikai elit körében is.

A bor kiváló eszköz a nemzeti értékek felmutatására, annak igazolására, hogy ha szét is darabolták Magyarországot bő kilencven esztendeje, de a magyar szellemi gyökérzetet, a magyar lelki egységet nem szakította szét az 1920-as békediktátum. Kifejezetten örömteli, amikor a borszakmában a szépen hangzó határok feletti integráció, a magyar egységesülés gondolatát a gyakorlatba ültetik, s apró önépítő gesztusokon keresztül valósítják meg. Nem állom meg, hogy ne idézzem azt az apró kedves tényt, hogy a Bortársaság honlapján Balla Géza borai hosszú időn keresztül a magyar borok alatt szerepeltek, aztán ki tudja milyen hatásra-tanácsra átkerültek a külföldi borok közé. Ennél is beszédesebb Csávossy Györgynek, Kovács Adorjánnak, Balla Gézának Magyar Borakadémiai tagsága, Balla Géza rendes tagsága a Pannon Bormíves Céhben vagy a Kárpát Medencei Borásztalálkozón kiadott közös nyilatkozat, melyek szép mozzanatai az össznemzetben való gondolkodásnak.

(Balla Géza Baumkauf Wille Mártával Ópálosi pincéjében)

Annál is inkább furcsa volt, hogy a magyar EU elnökség borai között nem találhattunk határon túli magyar borokat. Lehet ennek oka a hamis „magyar bor”-értelmezés - hiszen hogyne lenne magyar bor Maurer Oszkár, Bott Frigyes vagy Balla Géza bora, hogy csak a három legismertebb és legreprezentatívabb nevet említsem -, lehet oka  egyfajta messze eltúlzott diplomáciai óvatosság, vagy az alaptalan kételkedés abban, hogy e borok ütik a mércét, mégis valami azt súgja nekem, hogy valójában a poszt-trianoni lelki reflexek, a sematikus gondolkodás, a szellemi tunyaság volt a tulajdonképpeni ok. Jó volna a jövőben odafigyelni erre a kérdésre is.

(Maurer Oszkár citerázik hajdújárási pincéjében.)

Egyfajta lelki kompenzáció, amikor a Kárpát medence borai kerülnek különböző éttermek kínálatában a „hazai” borok közé, ott találjuk a magyarországi borok között Bott Frigyes, Balla Géza vagy a temesrékasi pincészet nedűit. Legutóbb a Tiszavirág étteremben figyeltem fel erre, meg is beszéltük a felszolgálóval, hogy ez tudatos döntés volt, amit értékeltünk. Mert végső soron, ha mi magunk nem törődünk saját egybetartozásunkkal, akkor ki más fog azzal törődni?

(Bott Frigyes és neje a tavalyi Pannon Karácsony alkalmával.)

 Dorozsmai Endre

A szöveg a Borbandi számára készült, ahol kellett, aktualizáltam.