Hoppá! (Kertész u. 46.)

A Kertész utca vendéglátása fejlődőben van. Hajdanában működött itt egy remek ír pub, 17 évvel ezelőtt ügyesen elkészített friss kecsegét ettem ott, kár, hogy akkor még nem volt digitális fényképezőgépem, jó póén lenne az akkori étkeket ma fotó formájában közkinccsé tenni. Talán Irish Cream Pub volt a neve. Eljártunk még a Catrum Zeporaba, majd megnyitás után a Gyuri bácsi vendéglőjébe, továbbá a Fészek klubba. Utána hosszú időn keresztül ritkán vetett erre a sors, amibe persze az is közrejátszott, hogy az ezredfordulón Aradra költöztem. Az M nevű helyre vitt el egy ínyenc jóbarátom valamikor a kétezres évek első felében. Szerettem.

Több évnyi szünet után a „Csak a jó sör” nevű szaküzlet, amit a TOP 100 gasztrokaland című kiadvány ajánlott a nagyérdemű figyelmébe csábított a környékre. Ide viszont havonta-kéthavonta visszajárok. Remek sörök vannak csapon, a palackos választék pedig verhetetlen. Nemcsak Budapest, de megkockáztatom, hogy az egész térség viszonylatában. Legutóbbi a Vince alkalmával tértünk be egy Brewdog IPA megvásárlására, majd másnap a Kandallót próbáltuk ki (erről még fogok írni), következőleg pedig a Hoppá! nevű helyet, mely jelen beszámoló apropóját képezi.

A Hoppá!-ból árad a rokonszenves amatőrizmus. 

A dekoráció kissé szedett-vedett, ütött-kopott, de szeretnivaló, még a viaszosvászon terítőt is elnézzük, rokonszenvesek a polcon sorjázó házi savanyúságok, 

otthonos, hogy belátni a konyhába, ahol mindennapi háztartásokban használatos gáztűzhely látható. A kiszolgálás kedves és közvetlen, a háttérben a Syrius együttes „Széttört álmok” című opusa hallható. Az étlap nem túl hosszú, sőt mondhatnám, dicséretesen rövid, tartanak nyolc levest illetve előételt, a vargányakrémlevestől a kolbászos-tojásos lecsóig, nyolc főételt a rosé kacsamelltől a lazac-steaken keresztül a vaddisznópörköltig és három desszertet, az általunk rendelten kívül van már madártej és pepita pite. 

Mi egy mangalicapástétomot 

kértünk valamint egy creme brullé-t, 

ugyanis ettünk már valahol, de a társam nem lakott jól, nekem meg kapóra jött az ehetnékje egy újabb hely felfedezéséhez. A pástétom olyan volt, mint amikor igyekvő civilek nekifognak „a jónak gyakorlására” törekedve főzni. Ízletesnek ítéltük a markánsan kakukkfüves pástétomot, amit forró olajban fonnyasztott rukkolával szórtak meg, a kenyér is jobb volt az átlagnál. A creme brullée-t narancslekvár-alapra helyezték, az alapzat kissé vizenyős volt, de maga a krém ízletes.

Szerettük a Hoppá!-t, lehet, hogy még benézünk.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült, de lehet, hogy lerövidítve az analóg sajtóban is megjelenik.

A Hoppá! Étteremben 2013. március 9-én jártunk.