A Kárpát medencének
a borászat területén egyszerre erénye és hátránya a fantasztikus sokszínűség.
Itt úgyszólván minden meglelhető, amit a világ borkészítése felvonultathat:
széles fajtaválaszték, hihetetlen talajadottságok, változatos technológiák. S
aki kellő időt, pénzt és energiát szán rá a magyar borok megismerésére, az
tudja, hogy még a megmaradt Magyarországon is kicsiben megismerhető a borvilág.
Készülnek itt könnyed, illatos reduktív fehérborok, dűlőszelektált, a
termőtájról szóló nagy fehérek, komplex fehér házasítások, rosék minden változatban
(beleértve a tölgyfahordós, fajtaélesztő nélkül készült természetes variánsokat),
sillerek, burgundiai stílusú vörösök, bordeaux-i zsánerű, sűrű szövésű, tannin-gazdag
vörösborok, de még újvilági stílusú borok is akadnak. S akkor nem szóltunk az
édes borokról, melyek körében Tokajnak párja nincs széles e kerek világon.
Bormarketinget
viszont nehéz arra építeni, hogy mi mindent tudunk, főleg akkor, ha a termőterület
mindeközben csökken s az ország képtelen nagy mennyiséget előállítani.
Mindazonáltal vannak kitörési pontok. A felső kategóriát kell megcélozni, nem a
hipermarketek legalsó polcát, ott egyébként is nagy a tülekedés. Annál is
inkább, hogy egyszerre tudunk fajta-centrikus és termőhely-centrikus igényeket
kielégíteni ebben a felső szegmensben. A legjobb kitörési pont a Furmint, azon
belül első sorban a tokaji Furmint, nem csoda, hogy egyre több nemzetközi tekintélyű
bor-guru, beleértve a szakértelem misztikus ködébe burkolózó Master of
Wine-okat, egyre nagyobb érdeklődést tanúsít e fajta iránt.
Felettébb fontos,
hogy erre a fokozódó érdeklődésre legyen belső reakció, hogy a magyar borszakma
is kellő súlyt fektessen a Furmintok népszerűsítésére. E célt szolgáló kezdeményezések
egyik legfontosabbika, sőt, miért is ne írnánk le: „a” legfontosabb a Furmint
Február nevű akció, mely lassacskán kisebb mozgalommá növi ki magát. A mögöttes
filozófia nagyon egyszerű: „Egyre többen,
többször és hangosabban mondják – emberek és borok egyaránt –, hogy a furmint
egy kiemelkedő szőlőfajta. A képet tovább szépíti a tény, hogy szinte kizárólag
a miénk. Úgy gondoljuk, hogy ezt az üzenetet érdemes lenne minél több emberhez
eljuttatni, ez pedig legjobban akkor sikerülhet, ha összefogunk, és ezért a célért
együtt iszunk furmintot februárban.” – olvashatjuk a honlapon. Februárban a
bor témájára affinis vendéglők, borszaküzletek, boriskolák a Furmintra
irányítják a figyelmet kóstolókkal, kedvezményekkel, sajátos menükkel.
A legnagyobb esemény
azonban idén is a Mezőgazdasági Múzeumban rendezett nagy Furmint-kóstoló lesz,
amikoris a nagyközönség megfizethető fix összeg (6900 ft elővételben)
fejében 55, zömmel tokaji pincészet Furmintjait kóstolhatja meg. Ott lesznek a legjobb
kis kézműves pincészetek (Balassa István, Barta pince, Bott pince, Demetervin,
Tokaj Nobilis, hogy csak néhányat említsünk közülük), de nem maradnak el a
nagyok sem (Szepsy István, Disznókő,
Degenfeld, Oremus), képviselteti magát az „Isten kalapja”, a Somló hegy is, (Kreinbacher
pincészet, Fekete Béla, Takács Lajos) s néhány Tokajon és Somlón kívül eső
pincészet. E kóstoló azzal kecsegtet, hogy kellő önmérsékletet tanúsítva, beosztva
erőnket, kihasználva a teljes nyitvatartási időt, megkóstolható mind a kb. 100
bor, aminek eredményeképpen hiteles képet kaphatunk arról, hogy hol is tart ma
a Furmint-készítés élvonala.
Érdemes vastag
piros filctollal bekarikázni határidőnaplónkban február hetedikét.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló következő számában fog megjelenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése