Vinopolis (Budapest, Naphegy u. 67.)

Szupergrupnak nevezték annak idején azokat az együtteseket, melyeknek tagjai korábban már nevet szereztek maguknak más csapatokban. Nemzetközi fronton tán a mindössze két évig létező, de a progresszív blues műfaját máig ható érvénnyel megalapító Cream a legjelentősebb ezek között, Magyarországon az LGT-t szokás emlegetni iskolapéldaként.

A gasztronómiában hasonló erős trió a Vinopolis mögötti hármas: Palotai Csaba séf, aki korábban olyan helyeken dolgozott, mint a Gourmet-fellegvárnak számító Café Pierrot, vagy a magyar vidék egyik legjobbja, a Brill Bisztró, Varga Gábor cukrász, aki a legnépszerűbb desszertes honlap alapító-főszerkesztője, a témába vágó több remek könyv szerzője s a szakma számon tartott mestere, valamint Geönczeöl Attila borászati szakértő, aki a legjelentősebb magyar borversenyt és borfesztivált szervező Borkultúra kht-nak volt hosszú időn keresztül a második embere, a Bor és Piac főszerkesztője s megannyi publikáció szerzője.

A minap volt szerencsém néhány pohár bort és két ételt megkóstolni e helyen. Az atmoszféra modernista, de nem taszító, a fények kellemesek, szolid, fesztelen eleganciát sugároz a hely. 

A borválaszték impozáns, látszik, hogy értő kézzel válogatták össze a legjobb magyar tételek közül azt a negyvenet, amit akár decire is lehet rendelni, de pincérünk azt mondta, hogy fél decis rendelésben is meg lehet egyezni. (Ez igen fontos apróság a borínyencek számára: egyrészt nem kell meginni egy decit kóstolt tételenként, ami jóval több bor megkóstolását teszi lehetővé, másrészt a számla sem szalad meg túlságosan.) Az árak egyenesen verhetetlenek. A bortémára odafigyelő jobb vendéglőkben (pl. Innio, Lacipecsenye, Mák bisztró stb.) megszokott kettes, két és félszeres szorzóhoz képest itt alig van egy kis plusz a borokon a szaküzleti árakhoz képest. Budapesten még nem bevett intézmény, hogy a vendéglő borszaküzletként is működik, az árak nem magasabbak, mint más szaküzletben, s a több mint félezer bor közül bármelyiket meg lehet venni és helyben meg lehet inni egy barátságos dugópénz (500 Ft) ellenében. Mi kóstoltunk Oszvald Lajostól Somlói Hárslevelűt, a Villa Sandhaltól Balatonfelvidéki Rajnai Rizlinget, Irsai Olivért Garamvári Venceltől Balatonboglárról, Bistro Furmintot a Hétszőlőtől Tokajból és Battonage Chardonnayt Thumerrer Vilmostól Egerből. Szerencsére jóbarátom, akivel beültünk a Vinopolis-ba a borok világában kalandozni szintén eljutott arra a következtetésre sok évnyi vörösbor-központúság után, hogy a fehérborok képezik a legizgalmasabb műfajt a borok világban, azok között is a talajadottságot hordozó, bazalton termett ásványos nedűk, így rendelésünk is ennek megfelelő volt.

Mivel aznap estére már volt egy foglalásunk más helyen, visszafogtuk az ételrendelést. Kértünk egy „Vinopolis”-nak keresztelt kacsamáj-brullée-t 

és egy laksát, (bár elég egyértelműen voltunk, mondhatnám teljes mértékben egyértelműek és azt is kihangsúlyoztuk, hogy keveset szeretnénk enni, mégis két levest kaptunk, ez volt egyébként az este folyamán az egyetlen gixer, felszolgálónk remekül tette a dolgát, bortémában otthon volt, jól kommunikált). A Laksa leginkább a Tom Ka Ghai levesre (kókusztejes csirkeleves) emlékeztetett, csak hiányzott belőle annak az egzotikus vibrálása.

Minden esetre igen kellemes élményt nyújtott így is. A ráégetett cukorral bevont kacsamájpástétom maga volt a kulináris álom, ízre, állagra egyaránt, jobbat elképzelni sem lehet. Az a veszély fenyegetett, hogy vacsora előtt jóllakunk a kiváló, helyben sütött házi kenyérre kent májpástétommal.

A hajdani, ambíciózus, hasonlóan jó borválasztékkal működő, de a konyhatechnológia buktatóin meg-megbicsakló Aqua Lounge helyén, az Oxygén wellnes központban nyílt Vinopolis máris ott van az élvonalban.

Ínyenceknek és/vagy borrajongóknak kötelező!

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült .

A Vinopolisban első ízben 2012. november 23-án jártunk.