HB söröző (Szeged, Deák Ferenc utca 4.)

Szegedhez több érzelmi szál is fűz. A bolsevizmus 1919-es pusztítása után az országnak reményt, majd stabilizációt adó „szegedi gondolattól” a diákéveken keresztül a megannyi spontán átruccanásig, melynek lehetett apropója egy színházi előadás, karácsonyi bevásárlás vagy csak egy jó halászlé. Két évtizede jártam először az akkor még HBH nevet viselő, Szeged szívében fekvő sörözőben, ami megmaradt, az a velővel töltött rántott palacsinta, mely ugyan igencsak távol esik a mai fine dining irányelveitől, de egyrészt lehet szeretni, másrészt felettébb baráti ára a diákzsebből is kiegyenlíthető volt. Utólag visszatekintve már azt is értékeljük, hogy nem besamellel felszaporított jellegtelen töltelékkel találkoztunk a palacsinta felvágásakor, hanem jóféle tömény fűszeres velővel. Ráadásul helyben főzött sört csapoltak, amit külön értékeltünk.

Azóta sajnos felhagytak evvel a szép gyakorlattal, jelenleg HB-t és Pilsner Urquellt tartanak csapon, ezutóbbi bajor atmoszférával működő sörözőben bizony stílustörés. Sokkal szerencsésebb lett volna a „félprémium”, „magasközép” kategóriában például Paulanert csapolni, esetleg többet is, búzát és pilst. Ezzel együtt, különösen a nosztalgia-szempontot figyelembe ma is szívesen ülünk be időnként a HB sörözőbe. Tavaly a nagy somlói kóstolót csengettük le aradi barátaimmal e helyen, a Dugonics vendéglő meglátogatása után. 

(Ez még a Dugonicsban készült. A bor után jól esik a sör és a pálinka. :)))

 Akkor libatepertővel kísértük a jóféle csapolt sört. 

Tartanak literes korsót is - ami illik is a bajor imázshoz - aminek örvendtünk, ki is használtuk a lehetőséget, a társaságból többen is vállalták azt a  kihívást, amit jó két liter bor után egy liter sör elfogyasztása jelent.

A minap többes célú szegedi kiruccanás egyik színesítő eleme volt a HB meglátogatása. Szerettük, hogy a borválaszték egész szép, akadnak izgalmas tételek is, nem csoda, az Ezerjó borszaküzlet biztosítja a borokat, a díjszabás is baráti. Az ételek alapkoncepciója megmaradt az elmúlt évtizedekben hagyományossá vált kulináris koordinátarendszeren belül.

 Ebéd után voltunk, sörkorcsolyának mindössze egy adag makói haltepertőt rendeltünk tartármártással. A HB sörnek volt némi nem túl kellemes mellékíze, a Pilsner kifogástalannak bizonyult, a haltepertőt iszapíztől nem mentes pontyból készítették, alapvetően jól, a rántott hagymakarika nem volt mirelit, mint oly sok helyen, viszont nem itatták le kellőképpen az olajtól. Tartár helyett jobbacska készen vásárolt majonézt kaptunk. Az élmény messze esett a tökélytől, de megfelelt előzetes elvárásainknak. Úgyhogy megyünk még.     

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.