Szegedi Halászcsárda – Aradon (Arad, hajdani Szabadság tér)

Ha ma Aradon valaki egy jó halászlevet szeretne enni, első gondolata biztosan Szegeddel kapcsolatos, még akkor is, ha a közelebb fekvő Makón vagy Gyulán több vendéglő is étlapon tartja ezt az ikonikus magyar fogást. Betudható ez Szeged vonzerejének meg tán annak is, hogy a legelterjedtebb és legnépszerűbb halászléstílus Szegedről kapta a nevét. A passzírozott, fűszerezett szép piros lébe tálalás előtt frissen belefőzött filézett hal élménye megteszi a magáét akkor is, ha a legnevesebb gasztro-szakértők a bajai stílusra esküsznek. Emellett tömegjelenség, hogy aradiak Szegeden vásárolnak be s ha már ott vannak, betérnek egyik-másik vendéglőbe. Így az is tömeges tapasztalattá vált, hogy Szegeden jellemzően többet és jobbat lehet enni ugyanazért a pénzért, mint Aradon.

Vélhetően erre a spontán létrejött keresletre épített az Aradon minap megnyitott Szegedi halászcsárda tulajdonosa, midőn úgy döntött, hogy vendéglőt nyit a város szívében, az állami színház háta mögött. 

A kínálat és a fogások alapján a Sótartót, a Fehértóit valamint a Belgrád rakparti Szegedi halászcsárdát üzemeltető Frank Sándort gyanítom az aradi egység mögött is, mely hozza nagyjából a többi vendéglő szintjét, a maga erényeivel és hibáival. Az étlapon zömmel a mára hagyományosnak tekintett, egyébként aránylag rövid múltra visszatekintő gulyás-pörkölt-paprikás zsánerű magyar konyha klasszikusaival találkozhatunk, alapanyagokat tekintve a ponty mellett kapható süllő, kárász, keszeg, harcsa, pisztráng, továbbá néhány csirke és sertéshúsétel, végül marhapörkölt és pacalpörkölt.

Ettünk haltepertőt, 

halászlevet, 

harcsapaprikást túrós csuszával 

valamint lekváros palacsintát. 

A haltepertő jó alapanyagból volt, de kissé túlsózták és túlsütötték, viszont szépen tálalták jóféle vegyes savanyúsággal, erős paprika- és lilahagyma-karikákkal. A passzírozott halászlében is több volt a só az optimumnál, de remek volt benne a hal, szépen irdalt, kellő mennyiségű friss ponty. A fél adagnak mondott és számlázott gigantikus adag kolbászos harcsapaprikás jó volt, bár lehetett volna melegebb, a túrós csuszát meg jobban szeretjük sült szalonnakockákkal. S az sem tagadható, hogy csárdától 4 perc járóföldre a Nagypiacon a magyarországinál sokkal jobb áron lehet kisiratosi házi túrót és tejfelt kapni, ami sokkal ízletesebb a boltinál. Végül a palacsinta frissen sült, nem mikrózták, de ipari, enyhén szintetikus ízű áfonyalekvárral töltötték meg, hogy most az eltúlzott porcukormennyiséget ne hangsúlyozzam ki. Az árak barátságosak, minderre két sörrel együtt kevesebb, mint 5000 ft-nak megfelelő lejt számláztak. A hangulat autentikus, 

bár a tévéről le tudnánk mondani és azt sem pártoljuk, hogy dohányozni is lehet az egységben, amit nem kevesen ki is használnak. Mi délben jártunk ott, de barátaink szerint, akiknek este volt szerencséjük a vendéglőhöz, e napszakban már vágni lehet a füstöt. A kiszolgálók úgy amennyire, de bírják a magyar nyelvet, a számla és az egyik étlap magyar nyelvű, ami külön is örömteli dolog.

Összességében jól éreztük magunkat a Szegedi Halászcsárdában, annak meg kiváltképpen örvendünk, hogy végre van Aradon is valódi magyar halászcsárda s nem kell száz kilométert utazni, hogy friss édes vízi halból készült magyar ételeket ehessen az ember magyar környezetben.

Dorozsmai Endre

A szöveg rövidített változata a Demokrata számára készült.

Értékelés 10-es skálán

Atmoszféra: 7

Kiszolgálás: 8

Konyha: 6

Értékelés Gault Millau (20-as skálán): 8 pont