A szekszárdi bornak konjunktúrája van. A
borszeretők, amatőr borszakértők internetes megnyilatkozásait, a borszakírók,
sommelier-k eszmefuttatásait olvasva úgy tűnik, hogy e borvidék áll jelenleg a
vörösborivó közönség érdeklődésének középpontjában. Tény és való, ha megnézzük,
hogy hol jelentek meg a legnagyobb számban új termelők, nem ritkán a semmiből,
akkor bizony Szekszárd szállította a legszebb történeteket. A szekszárdi hatok
mellé (Takler Ferenc,
Vesztergombi Ferenc, Dúzsi Tamás,
Vida Péter,
Heimann
Zoltán
és Sárosdi Ferenc) már a kétezres évek első felében felzárkózott a Szent
Gaál kastély, Sebestyén Csaba, Mészáros Pál, a Bodri pince, az utóbbi években
viszont csak kapkodhattuk a fejünket, hogy korábban nem „kóstolt”, nem hallott
borászok milyen minőségű borokkal jelentkeznek egyre-másra. Eszterbauer János, Posta
pince, Merfelsz Pince, Németh János, Szeleshát, Borműhely, Bősz Adrián nevét
tanulhattuk meg s a sor még nem ért véget. A képsorozat a tusványosi borsátorban készült, 206-ban, 2007-ben és 2011-ben, a képeken Takler András és Takler Ferenc, majd Tőkés László, Dúzsi Tamás és Csizmadia András, ezután Vida Péter s az utolsó képen Heimann Ágnes, Baranyai Gyöngyi és Heimann Zoltán.
Az utóbbi években a szekszárdiak is megrendezik
évente a maguk budapesti bemutatkozó kóstolóját valamely jeles helyszínen, ahol
jobbnál jobb borokkal kápráztatják el a nagyérdeműt. A szekszárdi bor Hamvas
Bélát is megihlette. A Szekszárdnak címzett fél oldalból hadd idézzünk most másfél
bekezdést.
“A szekszárdi
kifejezetten nőbor, éspedig leginkább huszonhét-huszonnyolc éves asszonyhoz
hasonítanám, erejének és szépségének teljességében, szerelmi tudásának
csúcspontján, tökéletesen felszabadulva, de bámulatra méltó ízléssel és
elképzelhetetlen édes tűzzel.
A Szekszárdi a lakodalom bora. Ez emeli át a menyasszonyt
a házasságba. A merő tiszta Vénusz-bor.” - írja Hamvas
Béla „A bor filozófiájában” s bizton nem azért, mert a mai „internetto-s
hüjesírás” x-szel írja Csíkszeredát és Szekszárdot egyaránt.
A szekszárdi bor
tüzes, amit lehet költőien is értelmezni, de van neki egy teljesen prózai oka
is: a szőlőt igen komoly mustfokokkal szüretelik, így meglehetősen gyakori az
átlagnál magasabb 14-15-16 alkoholfok a borokban. Ami viszont megejtő a szekszárdi
vörösekben, hogy a hatalmas test, a gazdag beltartalom, és nagy koncentráltság
miatt szinte soha nem lóg ki az alkohol a borból. Hogy a kóstoló végére egyesek
elkótyagosodnak, az igaz, főleg, ha a borász a megszokott 7-10 palackos borsor
mellett hordóból is megmutat ugyanennyi tételt. De hát sebaj, a foglalkozás
eléri így a célját, ahogy azt Pálos Miklós, a Borműhely tulajdonosa és borásza
szokta mondani. Elvégre a borkóstolónak – feltéve, hogy nem köpi ki a bort –
legalább az eshetőleges szándéka kiterjed
a Hamvas Béla által magasabbrendű józanságnak nevezett mámor elérésére.
A szekszárdi
borászok jó úton haladnak, minden tekintetben. Korrektül árazott, magas minőségű
boraik ott vannak a magas gasztronómiában, a szaksajtóban, a borínyencek
asztalán. S ami a legnagyobb szó: egyre közelebb jutnak a szekszárdiság
megfogalmazásához, ahhoz, hogy ne egy külföldi borvidéknek legyenek a magyarországi
lenyomata, hanem saját stílust, saját arculatot jelenítsenek meg a világ borászati
térképén. Ehhez a sajátos terroiron kívül segítségükre van egy magyar fajta is,
a Kadarka, mely Csipkerózsika álmából ébredve egyre szebb tételekkel örvendezteti
meg a borfogyasztókat. Csak így tovább!
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg 2011 elején. A benne foglaltakat aktuálisnak érzem, így nem módosítottam a szövegen semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése