Aradhoz legközelebb eső belsőmagyarországi nagyváros Szeged. (Belsőmagyarország Maurer Oszkár szerémségi magyar borász találó szókapcsolata a megmaradt Magyarország jelölésére.) Egyetemi központ, pezsgő kulturális élettel, számtalan izgalmas rendezvénnyel. Érdemes megemlíteni, hogy a legközelebbi borfesztivál szeptember 19. és 23. között lesz, a Dóm téren, részletek www.borter.hu oldalon. Nem véletlen, hogy vagyunk jónéhányan aradiak, akik szívesen ruccanunk át egy-egy napra a mindössze 100 kmre fekvő városba, legyen szó akár táncszínházról, akár a szabadtéri játékokról, vagy „csak” egy halászléről, hogy most ne említsem a szegedi bevásárlóközpontok halaspultját.
Ami a halászcsárdákat illeti, számbavételük közérdeklődésre tarthat számot.
Kezdjük a legnépszerűbbel és legismertebbel, a Sótartóval, mely a Régi Híd mellett található, ahogy átjövünk Újszegedről rögtön balra. (A neten: www.sotarto-halaszcsarda.hu.) A Sótartó a tipikus magyar csárda hibákkal és erényekkel.
(A Sótartó amolyan félhivatalos név, az étterem bejáratánál annyit ír, hogy Halászcsárda, sokan Roosevelt téri halászcsárda néven emlegetik, ennek használatát a magam részéről kerülöm, mert helytelenítem az a sajátos eljárást, hogy Magyarországon tereket neveznek el olyan országok elnökeiről, melyekkel hadban álltunk, olyan emberekről, akik a magyar sorsot negatív irányban befolyásolták.) A halászlé nagy adag, természetesen szegediesen készült, passzírozással, mint minden szegedi halászcsárdában (hamarabb fogunk Baja környékén, például Pakson szegedi stílusú halászlevet kapni, mint Szegeden bajait). Minősége változó, elfordult már, hogy belefőzött halhús száraz volt.
Az étlap igen széles, de általában egy alapszintet minden fogás megüt. A beltér nem sokat változhatott az elmúlt harminc évben. Ha nem érkezünk irreális igényekkel, nagyot nem fogunk csalódni. Szomorú, hogy ezt is erényként kell említeni, de a manapság botrányos módon terjedő hamisítással, miszerint harcsa helyett a Mekong deltájában botrányos körülmények között tenyésztett, dömpingáron kapható tömeghalat, pangasiust adnak, itt nem találkoztunk, s a tulajdonos Frank Sándor keze alatt, azonos felfogásban és szinten működő másik népszerű helyen, a Fehértói halászcsárdában sem.
Tapasztalatom szerint egy fokkal jobb a konyhája a szomszédos étteremnek, mely a Régi Hídhoz van címezve nevében. (www.regihid.hu) Itt a beltér is egyedi, egyfajta „magyar pub”, vagyis a rusztikus és nemzeti elemeket ötvözik a pubos hangulattal. Paprika és kukoricafűzérek, régi fotók a Horthy korból, katonai emléklap az első világháború idejéből, szívmelengető népies feliratok a bútorokon („Kismagyarország nem ország, Nagymagyarország mennyország, továbbá az ismert Kossuth idézet „Szegednek népe nemzetem büszkesége”) – mindez nem egyfajta összevisszaságban, hanem kellemes, nem túlzsúfolt rendezettségben vesz körbe minket és ad a vacsorának egy különleges, barátságos hangulatot.
Legutóbb (egy jó éve) is rendeltünk halászlét, a legjobbak egyike volt, amit csak ettünk valaha, frissen belefőzött, nem iszapízű, tökéletes állagú szálkamentes pontydarabokkal, szép színű, nem túl sűrű, tartalmas lével, egyszóval maga volt a műfaj remeke. A kis fazékban 1900 ftért kínált 8 deci halászléből, melyhez 20 dkg pontyot adnak, két ember is jóllakhat. Mindkét helyen igen finom a haltepertő is.
Az étlap itt sem rövid, kapható libacomb, többféle csülökétel, s vörösboros marhapörkölt is, hogy most ne említsem a csirke- és pulykaételek hosszú sorát. A harcsa itt is harcsa, sőt, amit rendeltünk ritka finom és friss volt, pangasius kapható ugyan, de azt annak is nevezik. Korrekt árak, emberes adagok, tisztességes kiszolgálás jellemzi a vendéglőt. Külön értékeltük, amikor pár éve déltájban szinte teltház volt, figyelmeztettek, hogy egy óra a várakozási idő s ennek függvényében üljünk le vagy keresünk más étteremet.
A Régi Hídhoz címzett étterem a privát szegedi toplistám élén van, mi tagadás nemcsak a konyha teljesítményének, hanem a beltérnek is köszönhetően.
Ajánlom mindenkinek.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Nyugati Jelen nevű délerdélyi regionális napilap számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése