Fehértói halászcsárda (Szeged, az 5-ös út mellett, közvetlenül az autópályára való felkanyarodó után)

Úgy emlékszem, hogy a Fehértói halászcsárdáról már írtam a Demokratába, de sehogy nem sikerült nyomára adni a szövegnek, így aztán rekonstruálom tapasztalataimat a blog számára is. Kezdjük ott, hogy az elmúlt tíz évben több ízben is megfordultunk a szegedi halászléfőzés eme fellegvárában, ahol a világ talán legnagyobb halászléfőző bográcsát őrzik, mely bevetésre is kerül minden évben a szegedi halászléfesztiválon. 

A csárda atmoszféráját kifejezetten kedveljük, van kilátótorony, ahonnan rálátni a csárda környékére és a tavakra, ahol tenyésztik a tányérra kerülő halakat,

a falon hajdani használati tárgyak, rusztikus, szeretnivaló hangulat kívül és belül. 

A hely igen népszerű, jártunk már úgy vasárnap délben, egy hideg, ködös napon, hogy nem kaptunk helyet, pedig a csárda befogadóképessége átlag feletti.

A választék bőséges, klasszikus csárda-jellegű, néhány olyan fogással, mely nem általánosan elterjedt (birkapörkölt, halas palacsinta, túrós-béles, mákos nudli, egészben sült pecsenyekacsa). Korrektnek tartom, hogy az étlapon jelzik, hogy a harcsa, az „a.harcsa” vagyis afrikai harcsa, s nem adnak a jóval drágább szürkeharcsa helyett jóval olcsóbb pangasiust, mint annyi helyen. Kevésbé díjazzuk azt megtévesztő fantázianevet, hogy „Halak Tiszából Dunából”, amikor a tányérra tenyésztett halak kerülnek.

Sok mindent ettünk már itt, a halászlé 

minősége változó, jellemző, hogy nem halra utaló markáns íz is van benne, nem csodálkoznék, ha pörköltszafttal tennék karakteresebbé a levet. A halászlébe főzött hal hol üde, friss, jó állagú, hol pedig száraz, érdektelen. A haltepertő mindig finom, 

a „Halak Dunából-Tiszából” című ételkompozíció, amit többször is rendeltünk, mindig jó volt, a halak itt frissek és önazonosak. 8-10 éve amikor először látogattunk ide, a vegyes tálon fogas helyett karfiolt rejtett az Orly bunda, a cigánypecsenye pedig hidegen érkezett. Amikor kérdezte a pincérünk, hogy minden rendben van-e, jeleztük finoman e két problémát. Engesztelésül a társaság mind a négy tagja kapott egy ajándék somlói galuskát.

Összességében hibáival együtt is olyan hely a Fehértói, ahová szívesen benéz az ember, nekem tíz év átlagában pozitívabb tapasztalataim voltak itt, mint a szintén Frank Sándor által tulajdonolt Sótartóban, ahol még olyan is megesett – igaz régecskén, konkrétan 2003. október 6-án - hogy zavaros, megromlott bort hoztak ki, amit egyébként kérésre visszavittek, de nem jöttek zavarba egy pillanatig sem s nem törték magukat egy bocsánatkérés erejéig legalább, hogy elfelejtsük a botrányos gixert. A Fehértói halászcsárdát tehát tudom ajánlani s az sem mellékes, hogy legutóbbi látogatásunk alkalmával a legtöbb étel rendben találtatott, persze egyik fogás ekkor is langyosan került az asztalra. Készséggel elhiszem, hogy nem könnyű 3-4-5 fogást frissen tálalni, de másoknak sikerül. Utána kellene nézni, hogy hogyan.

Egy szó, mint száz, ha reális igényekkel érkezünk, jó esélyünk van elégedetten távozni.

Dorozsmai Endre 

Értékelés tízes skálán:

Atmoszféra: 9

Kiszolgálás: 8

Konyha: 7

Értékelés GM skálán: 8.5

Tényleges GM pontszám: nem volt tesztelve

Alexandra pontszám: a 2011-es Kalauzban szerepel a vendéglő, de nem érte el a 11 pontot, így nem lehet tudni, milyen teljesítményt nyújtott.