Bock Bisztró (Budapest, Erzsébet körút 43-49)

A Bock bisztró neve fogalom a szakmában. A helyet 2004-ben nyitották meg, amikor a bisztró kifejezés még messze nem azt jelölte, mint ma, hanem a kádárista hagyományoknak megfelelően sokkal inkább falusi ivót, késdobálót, esetleg tálcatologatós menzát értettek alatta, ellentétben az európai értelmezésmóddal. A névadó Bock József, Villány egyik legnépszerűbb borásza, akit 1997-ben a Magyar Borakadémia „Az Év borásza” titulussal tüntetett ki. Séfje Bíró Lajos, a szakma fenegyereke, mókamester, a kulináris polgárpukkasztásnak a tökélyre vivője. 

                                      (a képen: dohányfagylalt, szalonnafagylalt, kolbászfagylalt)

„Sok vagyok” című könyvében izgalmasabbnál izgalmasabb és hajmeresztőnél hajmeresztőbb ötletekkel áll elő, de a vendéglő étlapján is szerepel néhány bizarr ötlet.

A borrajongó közönséget azzal sokkolta úgy fél évtizede, amikor a Bock cuvéekből tartottak évjáratkóstolót a Bock bisztróban, hogy pacal carbonarat (értsd olyan Carbonara spagettit, ahol a tésztát pacalcsíkok helyettesítették) adott valamint marhapofát marhaínnal. A nagykörúton található étteremnek már van két permutációja is, az egyik Koppenhágában nyílt az elmúlt években, a másik a minap Budán.

Jómagam a pesti „eredetiben” fordultam meg több ízben is, erről tudok beszámolni, de vélhető, hogy a másik két egység sem más szellemében, atmoszférájában, kulináris kínálatának színvonalában. A Bock bisztró egyszerre elegáns és fesztelen, az asztalt borító üveglapok alatt borosdugók vannak, 

a borválaszték eszméletlen, értékelendő, hogy nem csak Bock borokat tartanak, hanem az egész magyar borpalettára rálátást engedő szaküzletként is működnek. A falon a Bíró Lajosnak az évek során begyűjtött különböző oklevelei, továbbá hangulatos fotók, melyek egyike annyira tipikus, hogy leírása részletesen is idekívánkozik: a művészi fotó egy arcprofilt formázó hússzeletet ábrázol, melyre babérkoszorút helyeztek – nem kétséges, hogy bizarr, de maximálisan illik a hely szelleméhez.
                                      (Fogadófalat:  jóféle házi sertészsír, helyben sült kenyérrel.)

A Bock bisztró a magyar konyha kortárs megújításának egyik legsikeresebb és legügyesebb képviselője. Magyar kulináris hagyományokra alapozó fúziós konyha, így lehetne meghatározni a Bock műfaját. Itt nemcsak azzal kísérleteznek, hogy a hagyományos magyar fogásokat technológiailag magasabb szintre emeljék, hogy esztétikailag egy más imázst adjanak nekik, hogy bevigyenek a klasszikus receptekbe egy-egy csavart (jó példa erre a sajnálatos módon megszűnt Babel étterem séfjének Pesti Istvánnak 2008-ban kínált halászléje, ahol a selymes, szűrt nem túlpaprikázott, mégis intenzív ízű lébe kitűnő állagú hal, halas derelye és folyami rák került. Pesti István ételcsodáit egyébként ma is élvezhetjük a Baldaszti’s Kitchen nevű helyen), hanem az etnikai konyhákból mára már nemzetközivé lett klasszikusok (carpaccio, sushi, rigatoni) magyarítása is. Konkrét példákkal élve a Bock bisztróban adnak a libamájas sushit, a haltatárral töltött káposztát boros olívaolajjal vagy a mangalicaszalonna-carpacciot. Értékelendő az is, hogy az árak, ha nem is alacsonyak, de nincsenek elszállva. Sok belvárosi elit étterem átlagkeresetűek számára egyszerűen megközelíthetetlen, mert az előételek 3000 forintról indulnak, a főételek pedig 4000-ről vagy 5000-ről, s akkor még nem beszéltünk a háromszoros szorzóval kalkulált borárakról. A Bock bisztróban kaphatók levesek 1000 forint alatt, korrekt házias előételek (tepertő, körözött, padlizsánkrém) 1200 forintért, egyszerűbb főételek előételként 1700 forintért. (kolbászos lecsó piros lábasban, töltött paprika). A legfontosabb produkciók persze a főételek. Az évek óta étlapon szereplő „Ökörpofa retro”, 

melyet a Gasztro-toplista Superbrands kiadvány egy korábbi kiadása a legjobb éttermi ételek közé választott, a „Malaccsülökpörkölt kenyérben sült szűzzel”, vagy a „Fogas lilakáposztával, véreshurkás rigatonival”. Az Angus bélszínt leszámítva a főételek mind 5000 forint alatt vannak, igaz 3000 forintnál kezdődnek. De ha azt nézzük, hogy itt nem a magas gasztronómiában megszokott miniatűr adagokkal dolgoznak, hanem akkora adagokkal, hogy még nagyevő ínyencek, mint például Hapci (lásd www.gasztrojazz.blogspot.com) is sokallja, továbbá azt, hogy lassacskán egy útszéli csárdában is elkérnek 2500-3000 forintot egy főételre, akkor ez nem is olyan vészes.

Egy szó mint száz: a Bock bisztró olyan hely, ahová az ínyenc magyar konyha szerelmeseinek el kell zarándokolni legalább egyszer. Utána már biztosítva van az ismétlés, a Bock bisztróba nem lehet nem visszatérni.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.

Osztályozás tízes skálán, három szempont szerint:

Atmoszféra: 9

Kiszolgálás: 9

Konyha: 9

Osztályozás GM skálán: 14 pont

Tényleges GM pontszám: 14 pont