Kisvendéglő a Hargitához (Békéscsaba, Tavasz u 7.)

Az éttermek esetében éppen annyira fontos lenne ismerni, tudni a séf nevét, mint ahogy ma már általános tudnivaló, hogy a bort nem elsősorban fajtája alapján különböztetjük meg, de még csak nem is a borvidék alapján, hanem a mögötte álló, a borban saját elképzeléseit megvalósító borász alapján. Egy Hernyák, Szepsy, Eszterbauer, Konyári, Köpcös, Dula vagy Jekl bor minőségi garancia egyben, de mellettük említhetnénk még három tucat nevet. (Szántszándékkal említettem minden borrégióból egy-egy borászt így hirtelen.)

Van Békéscsabán egy gyönyörű kis ékszerdobozra emlékeztető hely. Egy kis erdélyi ihletettségű nemzeti oázis, ahol a falakon autentikus népművészeti tárgyak díszelegnek, hatalmas Magyarország-térkép 1942-ből, ahol a felszolgálók mindig kedvesek, a beltér varázslatos, a kánikulában is hűvös kerthelység hangulatos,

 s ahol jellemzően korrekt szinten elkészített ízletes ételeket ehetünk megfizethető áron. A séf Metzger László, aki a www.hejszakacsok.hu honlapon több cikkel is szerepel, elsősorban a Hagyomány és evolúció nevű melegkonyhás versenyen szerzett beszámolóival. Ezek egyikében írta le röviden, pontokba szedve ars poeticáját:

„Összegezve – és ezzel talán válaszolok is a bennem kételkedőknek – íme pár gondolat,ami legmeghatározóbb az én jelenkori szakmai életemben:

-         Mindig etikusnak maradni, alázatosnak a szakmával szemben és az összes kapcsolatokat maximálisan kiaknázni a tanulás és a tudás bővítése érdekében.

-         Én csak egy egyszerű srác vagyok egyszerű tervekkel. Szeretném megvalósítani az elképzeléseimet minden különösebb „hűhó” nélkül.

-         Nem sztár akarok lenni, hanem jót főzni egy jó csapatot összekovácsolni és napról napra megmutatni a tudásom legjavát.

-         Folyamatosan bővíteni a szakmai spektrumomat és ízelítőt adni a vendégeknek belőle, hogy van a töltött - rántott húson kívül is más ínycsiklandozó csemege.”

Az elmúlt fél étvizedben jó párszor is sikerült ide eljutni, s nem állítom, hogy mindig minden tökéletes volt, de mindig elégedetten távoztunk. Mivel ketten, hárman vagy négyen érkeztünk s mindig megkóstoltuk egymás ételeit, lassan nincs étel az étlapon, melyet ne kóstoltam volna, a padlizsánkrémtől

pacallevesen, 

kukoricadarába forgatott pisztrángon

át a báránycsülökig. 

Így aztán megkockáztathatok két állítást. Az egyik, hogy nagy mellélövés itt nincs, a másik pedig az, hogy egyértelmű fejlődés érzékelhető az elmúlt öt évben.

Úgyhogy, aki teheti, látogasson el ide.

Nem fog csalódni.

Dorozsmai Endre