Temesvári kalandozás

A divatjelenségeket örökké ellenszenvvel figyeltem. Az első meghatározó sokkhatás akkor ért, amikor anyaországi levelezőtársaim a nyolcvanas évek elején egy csapásra „leváltották” az akkor bizonyos fokig világnézetet is jelentő, jól lecövekelt érték-kapaszkodókat nyújtó „őszinte kőkemény rockot” az új hullámra, s megtapasztalhattam, hogy mit jelent a tömeges látszatazonosulás, a felszínes eszmei hovatartozás. Ha belegondolunk, hogy mindez háttérerők, divat-manipulátorok haszonelvű szempontjai alapján történik, még ellenszenvesebb e jelenség, legyen szó zenéről, öltözködésről vagy gasztronómiáról.

No de mi van akkor, ha egy divatjelenség értékhordozó? Csak nem fogunk ellene fordulni csak azért, mert felmutatja a divatjelenségek esetleg ellenszenves sajátosságait? Eszterházy Péter írta (akinek politikai perverzióit most ne firtassuk), hogy nem baj az, hogy a bort elérte a sznobizmus, vagyis jelen kontextusban, hogy divat lett érteni a borhoz. Annál is inkább, mert a sznobizmus esélyt ad arra, hogy sokan belsővé tegyék a felszínes azonosulást. A természetességet, frissességet, alapanyag-tiszteletet, szezonalitást előtérbe állító gasztronómiai megújulás divatjelenségnek tekinthető, ezzel együtt minden okunk megvan örülni neki.

Mindezt annak kapcsán vetettem papírra, hogy a minap egy temesvári látogatás alkalmával három helyet is sikerült meglátogatni a város gasztro-kulturális epicentruma, a hajdani Dóm tér vonzáskörzetében s tapasztalataink alapvetően kedvezőek voltak. 

Elsőnek a Zai nevű bisztró kínálatát tekintettük meg. Csupa izgalmas mediterrán fogás sorjázott a kellőképpen rövid étlapon. 

Mivel a konyha nem volt még „beindítva”, bruschettákra szorítkoztunk, enni muszáj volt valamit, az óra féltizenkettőt mutatott s egyikünk sem áldozott még addig a táplálkozás élvezetének. A paradicsomos bagette-pirítós (6 lej) átlagos alapanyagokból készült, szárított fűszerrel, de ezzel együtt állítom, hogy korrekt, jól elkészített falatkákat kaptunk, 

a lazac nem volt festett tucathal, mint nem egy helyen, tetejére mustárfű(rukkola)-levelet tettek és kapribogyókat, alá pedig diszkrét tormamártás került, citromot pedig kérés nélkül hoztak, 

 a szardella meg jobb is volt a konfekciótermékeknél, házi pácolásúnak tűnt (mindkettő 12 lej, ami három szelet pirítóst fed). 

 Sikerült felkelteni az érdeklődésünket, legközelebb kipróbáljuk a rákos avokádó-krémlevest, a bélszín-carpacciot vagy a csípősnek ígért csirkés mogyoróvaj-krémlevest.

Második hely a Dóm téri patika mellett működő Insieme volt. Nagy meglepetésünkre szolgált a friss alapanyagból, azon frissiben elkészített nagy adag fekete kagyló, a leve lehetett volna koncentráltabb, de frissességét, üdeségét mi sem igazolja jobban, mint az hogy a visszamaradt lé levesként is fogyasztható volt.

Mindez 25 lejért igen jó ajánlat, mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. A pizzák között találtunk érdekes tételeket is. Választásunk egy olyan változatra esett, melyen grillezett padlizsán és paprika, továbbá aszalt paradicsom volt, többféle sajt mellett. (25 lej) Megállapítást nyert, hogy egyre több helyen lehet korrekt pizzát kapni a Bánságban és a Partiumban, ami az olasz tőke jelenlétével valamint a gasztronómiai tudás hazahozatalával egyaránt magyarázható. 

Szép a sörválaszték az Insieme-ben, de igen drágán mérik a „komló-nektárt”. A német sörkülönlegességeket 15 lejért kínálják, ami a fájdalomküszöb fölött van már nálunk, így helyi, szűretlen csapolt sörre, a Terapia Goldra esett a választásunk (9 lej korsója, ez sem kevés).

A harmadik hely egy jobbacska kocsma volt, a Vintage, 

melyet a rendkívül igényes és az italokkal kapcsolatos enciklopedikus tudást is nyújtó itallap emel ki az átlagból. Ha a kínálatot is felzárkóztatják az itallap igényességi szintjére, a Vintage a kifejezetten ajánlott kategóriába emelkedhet.

Végkövetkeztetésként megerősíthetjük azon korábbi megállapításunkat, hogy a temesvári Dóm tér környékén mindenki találhat magának kedvére való vendéglőt és kocsmát.

Dorozsmai Endre    

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.

A leírt helyeket 2012. június 17-én látogattuk meg.