Pozsonyi Ádám kollégám elvi éllel fogalmazta
meg egy ízben, hogy az ellenforradalom jó, a forradalom meg rossz,
mindazonáltal a forradalmat a köznyelv és a publicisztika egyaránt pozitív
kategóriaként használja. S beszélnek-beszélünk gasztro-forradalomról,
sör-forradalomról, bisztróforradalomról. Tény és való, hogy egyre másra nyílnak
jobbnál jobb bisztrók, csak kapkodjuk a fejünket.
Legutóbb az Almáriumban jártunk s próbáltunk
ki hárman kilenc fogást az igen kedvező árú (1850 ftos) déli menüből.
Ettünk
marcipános eperkrémlevest bazsalikomos túrógombóccal, szegfűszeggel és csillagánizssal
érlelt marhasonkát zsályaolajos kevert salátával házi kenyérrel, nyúl consommé-t medvehagymás
krumpligombóccal, rántott nyúlcombot joghurtos lime-os kellel, burgonyapürével,
kacsamellet chutney-val és jázminrizzsel, roston sült pontyfilét fokhagymaolajjal
zöldséges tésztasalátával, joghurtos sárgabarackos piskótát mentafagylalttal, Cacao
Barry csokimousse-t yuzu-s ananász-carpaccioval és madártejet.
A kiszolgáláson van még mit javítani, a
vendégfogadás nem létező, a kétségkívül pörgésben levő pincérlánynak mi
köszöntünk előre, beleértve társaságunk idősebb hölgytagját, közömbösen fogadta
köszönésünket, majd hosszú percekig vártunk, hogy valaki észrevegyen és étlapot
kapjunk. Utána minden rendben ment a fizetésig, leszámítva, hogy egyikünk bora
alul volt töltve. Fizetéskor a pálinkát duplán számolták, majd számlakorrekció
mellett illogikus és elfogadhatatlan magyarázatot adtak, jobb lett volna
egyszerűen hallgatni. A blogon a tér megengedi, így elmesélem pontosan. A
Spiritus Primus illatos birséből kértünk kétszer két centet, jelezve, hogy
ismerjük és szeretjük a márkát, kedveljük a tulajdonost. A számlán az összeg 900 ft helyett kétszer 900 ft szerepelt. A „magyarázat”
az volt, hogy az esti itallapon van Brill birs is, amelynek ára 1800 Ft 4 centtel számolva,
s mi állítólag Brill-t kaptunk. Brillt eleve nem rendelhettünk, hiszen nem is
szerepelt a déli itallapon,
s aligha hinném, hogy azt hozták ki, mivel nekik
semmi okuk nem volt erre a cserére. Így lehet egy elnézhető figyelmetlenséget a
hazugság alapos gyanújára váltani. Kár.
Ennek ellenére állítom, hogy az Almárium igen
jó hely, ami nem csoda, ha azt nézzük, hogy a séf – legalábbis a Gault Millau
kalauz szerint - a Gold majd a Hold bisztróból megismert Kerekes Sándor.
Értékeltük, hogy nincsenek ipari üdítők, hanem kizárólag kézműves szörpöket és
szódát tartanak. A borlap is zömmel minőségorientált kispincészetek tételeit
tömöríti.
Ételeink zöme megfelelt magas szintű
várakozásainknak, egyedül a medvehagymás krumpli-gombócban hiányoltuk a
medvehagymát és keveselltük a krumplit.
A kacsamell remek volt, a harmónia a
chutney-val és a jázminrizzsel szintén.
A pontyból örvendtünk volna egy
kicsivel nagyobb darabnak, persze ezen az áron az ember ne kommentáljon, de
azért mégis. :)
A hal maga volt a tökély, a
tésztasaláta helyett izgalmasabb körettel is eltudtam volna képzelni. A
nyúlcomb szaftos volt és omlós, a krumplipüré jobb is lehetett volna. A
madártej korrekt-házias volt, a piskóta az piskóta, a mentafagylaltot
kifogástalan volt, selymes, ízletes,
a
csoki-mousse pedig remek.
Szezonalitás, kreativitás, magas fokú
konyhatechnológiai tudás jellemzi az új bisztrót, mely hamar megtalálta a maga
közönségét, ottjártunkkor, hétköznap délben alig kaptunk helyet. Kis
odafigyeléssel a legjobbak közé emelkedhet.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült, de sok mindennel kiegészítettem, ami nem fért bele az eredeti keretbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése