Chef Café

A Konyha nevű étteremről olvasva a vendéglő rögtön a célpontlistám élbolyába került. Ezzel együtt bő fél év kellett, míg sikerült meglátogatni – szerencsére sokadmagammal. Igen jó élmény volt, remek kiszolgálás, ízléses, elegáns beltér, profi konyha. Laczkó Ottó, aki korábban a Gundelben dolgozott, a vendég előtt készítette a fogások zömét és szívesen szóba állt társaságunk kíváncsibb tagjaival.   

A Vince idei mega-kóstolója után a Gepárd és Űrhajóba igyekezve figyeltem fel arra, hogy a Chef Café, mely előtt elvitt az utunk ugyanazon elv mentén működik, mint „A Konyha”. 

A Gault Millau kalauzban aztán megleltem a magyarázatot, Laczkó Ottó immár e helyet vezeti, A Konyha meg bezárt.

Ha emlékezetem nem csal, a Chef Café a hajdani Marlene helyén nyílt, s utána is mintha lett volna itt valami szerb grill-vendéglő, ezeket nem sikerült meglátogatni, viszont Laczkó Ottó főztjét ismét megkóstolhattuk a minap.

A beltér ízlésem szerint való, a pácolt fa és a nyers tégla olyan dizájn-elemek, melyeket nem tudok megúnni. Az étlap hasonló A Konyháéhoz, a főételeknek az alapanyagait határozzák meg, az elkészítési módot a vendéggel megtárgyalják, mellettük vannak még izgalmas előételek, levesek és desszertek.

Rendeltünk gulyáslevest, húslevest, erdei gombakrémlevest, kacsasültet vörös káposztával, hagymás törtburgonyával, fekete kagylót, spárgát hollandi mártással, málna tornyot és csoki-szimfóniát. Az ételek elnevezése nem teljesen egyezik az étlap megfogalmazásával, de a lényeget fedi.

A gulyásleves korrekt volt, házias, a gombakrémleves 

lehetett volna homogénebb, selymesebb, de kakukkfű-meghatározta markáns ízét szerettük, a húsleves remeknek bizonyult. A kacsasült 

hagyományosan készült, kívül ropogósra, belül puhára, a mell nem volt épp rosé, de ettől függetlenül szerettük, akárcsak a köretelemeket. A spárga kicsit szálas volt, bár alaposan meghámozták, s kissé túlkészült. 

A kagyló ismét az étkezés egyik fénypontja volt, akárcsak 

A Konyhában, fehérboros fűszeres lé karakteres volt, ezúttal nem a gyömbér, hanem a koriander adta a vezérízt. A levet kimártogattuk a ciabatta-szerű zöldfűszeres házi kenyérrel. A málnatorony 

felállított torta volt inkább, a mai cukrászati main stream felfogásában, sok izgalmat nem hordozott, ellentétben a csoki-kompozícióval. A fagylalt nem volt kellően selymes, de a mousse és a felfújt a tökélyt súrolta. 

A zene-kíséret is remek volt, előbb a Saturday Night at San Francisco című koncert-klassszikus szólt, majd miután társaságunk erdélyi kötődése nyilvánvalóvá vált, Sebestyén Mártának egyik erdélyi ihletésű cd-jét hallgattuk.

Nagyon jól éreztük magunkat a Chef Caféban, jó szívvel ajánljuk másoknak is.

Dorozsmai Endre    

A szöveg a blog számára készült, rövidítve lehet, hogy leadom a Demokratának is.