Innio (Október 6. u. 9.)

Ahogy filmek esetében a producer személye alapján is lehetnek megelőlegezett elvárásaink, a vendéglőkről is sokat elmond a tulajdonos személye. Amikor az Innio-ba betérve (ahova érdekes módon azért mentünk, mert a Gasztronómia 2012-es Dining Guide kiadvány a legjobb reggeliző-helynek nyilvánította, miközben már nem is adnak reggelit) s megtudtuk a pincérünktől, hogy a Mák Bisztró korábbi tulajdonosa, s a Laci!Konyha! résztulajdonosa, Benkő Zoltán jegyzi a helyet, már biztosak voltunk benne, hogy nem fogunk csalódni.

Így is lett. Még elkaptuk a kedvezményes déli menüt, így rendelhettünk három fogást 2900 Ft-ért, ettünk padlizsánkrémet 

és tepertőkrémet, 

hallevest zöldségekkel, 

spárgát kecskesajttal és salátával, 

egy hortobágyi palacsinta-átiratot, 

 

Rib-eye steaket krumplival és bébispenóttal (ezt barátságos felár mellett), 

valamint némi desszertet. 

Az étterem házi kenyere a vendéglős élvonalon belül is kimagasló, kifogástalan állagú, friss, akárcsak Máké vagy a Laci!konyháé. A konyha kifogástalan alapanyagokból dolgozik, az ízharmóniák kiválóak, a tálalás korszerű és esztétikus. A borlap sokkal izgalmasabb az átlagos bisztrókénál, a remek magyar tételek mellett komoly külföldi borokat is lehet kapni, a habzóbor és pezsgőválaszték párját ritkítja, külön említést érdemelnek a Champagne-i pezsgőritkaságok.

A zenét tehették volna délidőben csendesebbre, de egyébként az Innioban minden a helyén volt. A diszkréten, de nem zavaróan modernista beltér, 

a kiszolgálás, a konyha, a választék, az itallap. Nem csoda, hogy a nyitás után az Innio hamar referencia-étteremmé nőtte ki magát.

Dorozsmai Endre

Az írás a Demokrata számára készült.