Millenium Pub és vendéglő (Brassó, Negoiu u. 14.)

A nemrégiben Brassóban járva arra kértem odavalósi jóbarátomat, hogy válasszon egy olyan éttermet ebédünk helyszínéül, mely jó hírnek örvend a helyiek körében. Választása a Milleniumra esett. Értékeltük, hogy van nemdohányzó helység a jó ízléssel berendezett pubban, sajnos a dohányzó terem felé nem csukták az egyébként létező ajtót, így a füstmentesség helyett csak csökkentett füstszintet biztosítottak. 

Asztaltársam már túl volt az étkezésen, így csak egy desszertet rendelt, jómagam zöldséges bablevest és csirkehúsból készült fajitast. A bablevest tárkonyosan ízesítették, tökéletes volt az aroma-egyensúlya, nem kívánt semmit sem sót, sem ecetet, sem borst, úgy volt jó, ahogy volt. 

Sajnos nem tudom ugyanezt elmondani a fajitasról, ami műfaj teljes félreértésének bizonyult. A Fajitas tipikus tex-mex (Texas és Mexikó kulináris hagyományait ötvöző irányzat) étel, több variánsa is elterjedt. Gerince a tortilla-ba (palacsintaszerű, alapjáraton kukoricalisztből készült „laposkenyér”, kapható egyre több helyen készen is, közeli rokona az arab laposkenyér, amibe a „Shaormát” töltik) töltött hirtelen sütött fűszeres hús. Ez lehet csirkemell (a világhálón a magyar források között ez a variáns az elterjedtebb), filézett csirke-felsőcomb, marhabélszín, jobbféle marhahátszín, de készíthető más húsfélékből is. Jellemző adalék a zöld korianderrel ízesített friss paradicsomsalsa, az avokádópüré (guacamole), de van, aki babpürét is ad hozzá, továbbá tejfelt, hagymát.

A Milleniumban ezzel szemben serpenyőben sütve-pároltak csirkemell-csíkokat, cukkini-és padlizsándarabokat, kaliforniai paprikát, nem kellő hőfokon, úgyhogy az alapanyagok levet engedtek és szottyadtakká váltak, a fajitasban oly vonzó pörzsízek pedig elmaradtak. A fűszerezést s a friss paradicsomsalsat egy rettenetes, minden konyhából kitiltandó ipari késztermékkel, valami paradicsomos csípős műszósszal igyekeztek helyettesíteni (a csípősséggel semmi bajom, de ez nem önérték, valami lehet egyszerre csípős és rossz). Adtak még ehhez a kotyvalékhoz konzervbabot és konzervkukoricát. A tortillát háromszögű kukoricachipsszel, ún nachos-szal próbálták kiváltani. Az eredmény tragikus volt, mely egyszerre nyerte el nálam a 2012-es év legrosszabb éttermi fogása s a legnagyobb éttermi csalódás titulusát. Eutóbbi értelemszerűen az előzetes várakozás és a megvalósítás aránya adja meg.   

Asztaltársam tiramisuja sem volt a gasztronómia csúcsa. Szépen tálalt desszert volt, de nem sok mascarpone-t látott, ráadásul túl volt édesítve, így az élvezhetőség határán egyensúlyozott. 

Az sincs kizárva, hogy a Millenium tulajdonképpen jó hely s mint jóbarátom mondta, mellényúltam a fajitas-szal. De ha valaki a hely specialitása közé „oszt be” egy ételt – a csirkés fajitas ott szerepelt – és nem ismeri az elkészítési módot, olvasson utána és legalább alapvonalakban adja azt, amit ígér.

Hogy jót is írjak: sofőr státuszban lévén, tetszett, hogy van négyféle frissen préselt gyümölcs- illetve zöldséglé (narancs, grapefruit, répa és alma) s nem kellett az egyszerű ásványvíz s az ipari eredetű, kommersz, borzadályos cukros vizek közül választani. A kiszolgálás kifogástalan volt, a hely hangulata otthonos, szeretnivaló, 

az árak pedig elfogadhatóak. Egy közepes megvalósítású fajitas esetén az ajánlott kategóriába helyezném az éttermet, így maradjunk meg egy jóindulatú kérdőjelnél.

Dorozsmai Endre

A szöveg a  jövő heti Erdélyi Naplóban fog megjelenni.

A Millenium Pub-ban 2012. április 18-án jártunk.