Időutazás (Aranykereszt, Eszperantó tér 2.)

Gyula központjában az azonos nevű szálloda vendéglőjeként működik az Aranykereszt, ahol mintha megállt volna az idő. 

Pohár-dizájnban, ételválasztékban, elkészítési módozatokban és a borok területén egyaránt. Mintha nem telt el volna el húsz esztendő, mintha nem lehetne kapni elérhető áron remek magyar borokat, mintha nem zajlana javában a gasztro-forradalom. 

A vendéghiány és a gyengécske éttermi szolgáltatás egy ördögi kör, melyből nehéz kitörni. A hibakeresést elutasítva s a jóindulatú igyekezetet értékelve, következetes tárgyszerűséggel hadd nézzük át Aranykeresztbeli ebédünk egyes tételeit. 

Kértünk gulyáslevest, rozmaringos becsináltlevest és gombakrémlevest. A gulyásleves íze markáns volt, benne túlfőtt, de élvezhető húsdarabok voltak és galuskaszerű csipetke. Krumpli, nagy meglepetésünkre egyáltalán, de zöldség sem. A tetején viszont a szükségesnél vastagabb volt az egyébként szép piros zsiradék. Ebből a gulyáslevesből egy átlagos szakács seperc alatt értékelhető, korrekt produkciót tudott volna varázsolni. 

A gombalevesbe nem vagy nem kellően pirított kenyérkockákat tettek, melyek hamar átáztak, maga a leves nem volt porból, amit értékeltünk, íze, ha nem is volt átütő, de elfogadható volt. Kis tejszín, jobb homogenizálás, kevesebb liszt emelte volna a produkciót.

A becsináltleves nagyjából rendben találtatott, kis tejfel sokat dobott volna rajta. 

Második körben vegyes tálat kértünk, ezen volt tisztességesen elkészített csirkemájjal töltött rántott hús (a máj kissé száraz volt, de ne kötekedjünk), igen szívós marhahátszín, kiklopfolt, de nem élvezhetetlenül szárazra sütött sertésflekken, korrekt rántott gomba, mirelit zöldségkeverék párolva és megfelelően megsütött mirelit hasábburgonya.

A friss vegyes saláta ízletes volt, a tartár is megfelelő.

Az Aranykeresztben bizonyos idősávokban 1500 Ft-ért kínálnak kétfogásos menüt, amit 3 levesből és 9 főételből lehet összekombinálni. Az adagok meglehetősek. Menü keretében kértünk barackkal töltött pulykamellet 

és gyulai sertésszeletet, 

mindkét fogás élvezhető volt, bár a rizi-biziben meg lehetett volna számolni a zöldborsószemeket. Sajnos az étterem általános árszínvonalához képest magas áron kínált hekk (1700 Ft) állott és fagyasztó-ízű volt, s amilyen szerencsém van, azt éppen én rendeltem. Sajátos módon az adag itt mintha kisebb lett volna, viszont a burgonyatallér nem tűnt mirelitnek. 

Elsőre egyébként sertésszűzet kértem volna, sejtettem, hogy a hal nem jó téma ott, ahol ebédidőben, érkezésünkkor rajtunk kívül nincs egy szál vendég sem. Rendeléskor derült ki, hogy nincs. Második nekifutásra a velővel töltött sertésszelet mellett döntöttem, pincérünk csak néhány perc után jött vissza a válasszal, hogy az sincs, amit úgy vezetett be, hogy „ez nem az Ön napja.” Helyesebb lett volna úgy fogalmaznia, hogy „ez nem a mi napunk” s ezt jeleztem is finoman. A Gundel-palacsintán a csokoládémártást kakaós víz helyettesítette, mint oly sok helyen, viszont az egyébként is rendkívül olcsó menühöz ajándék desszertet – fagylaltot – adtak. 

A számla igen szerény volt, jóllakni jól laktunk s a végére pincérünk is feloldódott, fizetés után önként felajánlotta, hogy készít kis csapatunkról egy képet az étterem előtt, amit értékeltünk.

Némi odafigyeléssel az Aranykereszt is a magyar fősodorhoz tartozhatna.

Jelen helyzetében sajnos alatta marad.

 Dorozsmai Endre

 A szöveg ebben a formájában nem jelent meg sehol, a rövidített változat a Demokratának készült.

Az Aranykereszt vendéglőben 2012. május 1.-én voltunk.