Medvehagyma

Érdekes feladat lenne a magyar gasztroforradalom és a globalizmus viszonyrendszerét elemezni. Sokan a globalizmus alatt egyszerűen az internet világát, a problémamentes gyors közlekedést, az egyes kultúrák egymásra hatását értik, miközben e jelenségkör ennél sokkal kiterjedtebb és minden összességében elemezve kifejezetten negatív. Jelenti a szabad piac megszűntét a szabad piac jelszava alatt, a nagytőke és a pénztőke zsarnokságát a bérrabszolgák felett, a háttérhatalmak kezében levő tudatipart, a multikulturalitás vagyis a kulturális sokszínűség helyett egyneműsített monokultúrát, amit akár non-kultúrának is nevezhetünk. Gasztronómiai síkon a globalizmust nem különböző kulináris kultúrák erényeit és eredményeit hasznosító fúziós konyha (lásd pl. Budapesten a Nobu-t) jeleníti meg, hanem a Mcdonadsot, a KFC, a Pizza Hut és a többi franchise rendszerben működő, a gasztrokultúrát gyökereiben támadó gigahálózat.

A magyar gasztro-forradalom képviselői éppenséggel szemben úsznak a globalizmus árjával: a minőségi alapanyagok kívánalma implicit módon a profithajhász, az egészség szempontjaira fittyet hányó élelmiszeripar, a nagyipari mezőgazdaság tagadását jelenti, a szezonalitás elve épp azt mondja, hogy lehetőség szerint azt együk, ami az adott vidéken adott évszakban, netán adott hónapban vagy akár adott héten megterem. S már ott is vagyunk a gasztro-forradalom másik kulcsszavánál a regionalitásnál: lehetőség szerint a helyi alapanyagokból főzzünk s ne importból.  Örömteli jelenség, hogy egyre több étterem kínálatában jelennek meg szezonális fogások évszaknak vagy hónapnak megfelelően: medvehagyma, eper, spárga s még sorolhatnánk a mifelénk nem egész évben termő remek alapanyagokat.

S ha már említés esett a medvehagymáról, akkor foglalkozzunk ezzel bővebben. A medvehagyma azon konyhai alapanyagok egyike, mely eleven cáfolata annak a közvélekedésnek, hogy ami finom, az hízlal és egészségtelen. 

(forrás: www.szatmar.ro)

A medvehagyma a legegészségesebb ételek egyike, mely ráadásul sokféleképpen használható. Leggyakrabban főzeléket készítenek belőle s úgy kezelik, mint a spenótot, azzal a különbséggel, hogy fokhagymás karaktere miatt felesleges fokhagymát tenni hozzá. De készíthető belőle krémleves (a medvehagymát megfőzzük leszűrt zöldséges csirkelevesben, tejszínnel selymesítjük, majd turmixoljuk, betétnek adhatunk hozá bevert tojást, olívaolaj és vaj keverékében pirított rozskenyérkockákat, parmezánforgácsot, s variációk még sorolhatók), tölthető rakott, rántott vagy besamellel fedett palacsintába vagy gombába, keverhető körözöttbe, süthető kenyérbe, de akár kiváló pesto is készíthető belőle.

A pesto remek adalék a tésztákhoz, de használják leveshez, halhoz, vagy akár hús mellé is. Alapanyagai alapjáraton: bazsalikom, fenyőmag, parmezán és olívaolaj. Mindezt pépesítjük s meg is vagyunk. A bazsalikomot kicserélhetjük medvehagymával vagy akár mustárfűvel, közismertebb nevén rukkolával.

Becsüljük meg a kézzel szedett, piacon kapható medvehagymát, melynek egyelőre még nem jelent meg az iparosított, jellegtelenített változata.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló 2012. március 14-i számában jelent meg.