Néha márciusban is jól esik a duruzsoló kandalló mellett üldögélni. Így volt ez a hónap elején visszatérő télvíz idején, midőn átfagyva helyet foglaltunk a cserszegtomaji halászcsárda egyik gyertyafényes asztala mellett. A Balaton mellett március idusán még nem indul meg az élet, a csárdák zöme zárva. Szerencsére tehetjük hozzá, mert különben Kapolcstól aligha jutottunk volna el egyre éhesebben Tomajig s nem ismertük volna meg ezt a remek helyet.
Az étlap messze többet ad, mint a jól ismert „csárda-vonal”,
a terítés, a dekoráció, a rengeteg zöld növény, a borok elrendezése, a világítótestek, mind mesteri kézre vallanak.
A kiszolgálás kedves, udvarias, ha a gyermek elejt egy villát, már ott is terem s pincér s adja a másikat. Halászlevet rendeltünk és két zemélyes haltálat. Mindkettő telitalálatnak bizonyult, a halászlé tudta, amit tudnia illik, a haltál pedig nagyságrenddel jobb, színesebb, ötletesebb volt, mint amit a műfajban megszoktunk.
Volt rajta egy szép nagy egészben sült pisztráng, rántott fogas, zöldfűszeres panírban harcsa és két királyrák, köretnek sült padlizsán, cukkini, párolt karfiol, brokkoli és spárga, továbbá rizs és petrezselymes krumpli. Mindezt két mártás teszi teljessé, egy fokhagymás-olívaolajos-sültpaprikás valamint egy snidlinges-tejfeles.
A ház boraként kínált rizling kellemes zamatos, egyébként a palackos borválaszték is igencsak impozáns. Az egyetlen disszonáns elem, ami nem az első osztályú helyeket idézi, s amiről örömmel lemondtunk volna, az a rádió. S lenne még egy tippünk: érdemes lenne a Halászcsárda nevet kiegészíteni valamivel: a hely egyedisége megérdemli.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Cserszegtomaji Halászcsárdában 2008. március 5-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése