Olvastam a világhálónak köszönhetően az elmúlt években egy jó kis fricska-sztorit férfitársaim címére, mely elmondja, hogy egy átlagosnak gondolt családban hogy is nézi ki a grillezés. Az asszony megveszi, majd bepácolja húsokat, bekészíti a grillcuccot, tányérokat, poharakat, evőeszközöket, elkészíti a köreteket, salátákat, majd a család elmegy a zöldbe, a férfi megsüti a húsokat. Étkezés után az asszony összepakol s hazaérkezés után elmosogat. A férfi meg negédesen megkérdi este „ugye, drágám, milyen jó is volt a mai nap, hiszen nem kellett főzzél”. Mire az asszony legjobb esetben is csak egy bizonytalan, a belső meggyőződéstől távol eső igennel tud felelni.
Nos, a szabad tűzön való sütés-főzés nem jár feltétlenül ilyen aránytalan feladatmegosztással és ugyanakkor nem kell feltétlenül a meleg időre szorítkozzon. Télen is élményszerű a bogrács körül gyülekezni, vagy a faszénparázs felett húsokat forgatni. Kísérőnek remek ital a pálinka, de a száraz vörösbor is.
Roston sütni sok mindent lehet. Ideális alapanyag a sertéstarja, mely szinte kiszáradás-képtelen a zsírszöveteknek köszönhetően. Grillezhetünk kellő óvatossággal sertés-, marha- és borjúbélszínt is, továbbá jó minőségű marhahátszínt. Jó a roston sütésre a kifilézett csirkecomb, és a csirkeszárny, vannak, akik grillezik a mellét is, ez azonban hajlamos a kiszáradásra, akárcsak a sertéskaraj. Az áruk szabad forgalmának látjuk elég kárát, amikor behozzák a gyenge minőségű, dömpingárú fagyasztott baromfit, az olcsó, szubvencionált UHT tejet, a kínai fokhagymát s lassan nem éri meg a magántermelőnek állatokat vagy veteményest tartani - hát lássuk hasznát is: grillezzünk télen is cukkinit, padlizsánt, kaliforniai paprikát, gombát. Vagy szezonális zöldségként sütőtököt. Köretnek vagy az újkori bolondériának megfelelően vegetariánusok számára. (Szekszárdi jóbarátomtól hallottam először azt a bon mot-t, hogy a „vegetariánus” valójában indián szó és „béna vadászt” jelent.)
Ami az elkészítést illeti, pácolást illetően megoszlanak a vélemények, a modern irányzatok képviselői nem helyeslik az olajos pácokat, a száraz pácot, marhahúsok esetében az ellenőrzött érlelést, esetleg a húsok vékony olajréteggel való bevonását tartják indokoltnak. A klopfolás brutalitásában és szükségtelenségében viszont úgyszólván mindenki egyetért. De ha mégis pác, akkor jómagam legjobban a görögös pácot kedvelem: jó minőségű (extra szűz) olívaolajat keverjünk össze frissen facsart citromlével, apróra vágott fokhagymával, sóval, borssal és oregánóval (használható még kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, menta is) majd ebbe a pácba helyezzük fél napra a filézett csirkecombot, sertéstarját, zöldségeket.
Ami a bográcsot illeti, ebben bármit főzhetünk, ami fazékban megfő, a halászlétől a pörköltig. Ezutóbbi ellen szól télen, hogy vigyázni kell rá, s jóból is megárt a sok, egy marhapörköltre mínusz 10 fokos hidegben 3-4 órán át vigyázni nem egy emberbaráti feladat. Viszont egy bajai halászlé megvan háromnegyed óra alatt, egy paprikás krumpli szintén, gombapörkölt, gombapaprikás nem különben.
Rakjunk hát tüzet s élvezzük az általa biztosított ősi szabadságérzést!
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése