Olimpia (Alpár utca 5.)

Az Olimpiát nagyon kedvelem. Ha nem laknék többszáz kilométerre a Székesfővárostól, akkor hetente-kéthetente meglátogatnám egy ebéd erejéig. Még nem kóstoltam tulajdonosának és séfjének ételkompozícióit, amikor a Bűvös Szakácson már olvastam előremutató gondolatait. A Gold bisztróban már nem sikerült elkapnom, de miután megnyitotta az Olimpiát, igen hamar sikerült időt szakítani a hely meglátogatására. Első meglepetésem az volt, hogy a Csalogány 26 felszolgálójaként megismert Csongrádi Csaba köszönt ránk. A második, hogy egy kissé kopottas görög dizájn fogadott, mely egyáltalán nem emlékeztetett a Csalogány szolid eleganciájára, de a Gold Bisztró antihangulatára sem. Időközben megtudtuk: az új működtetők, Takács Lajos és Csongrádi Csaba megszerezték a hely üzemeltetésének jogát, és ahelyett, hogy hitelbe verve magukat a felújítással foglalkozzanak, nekifogtak a vendégfogadásnak.

Azóta közel féltucatszor jártunk arra, mindezidáig csak ebédelni, pedig a keddi halnap nagyon vonzóan hangzik. Még akkor is, ha az Olimpiában az a mozzanat, - tételesen az ételkiválasztás procedúrája – mely talán legizgalmasabb számomra, itt teljességgel hiányzik. Mindenki ugyanazt kapja, s nem is tudja mit. Ezutóbbi mozzanat már ad valami sármot a dolognak.

No de térjünk vissza az ebédhez.

Egy nagy fekete táblára fel van írna egy előétel, egy leves, három főétel s egy desszert. Jellemzően ennyi. (Legutóbb különleges alkalom volt, mert még három drágább főétel is rendelhető volt – éltünk is a lehetőséggel.)

Külön értékelendő, hogy az Olimpiában nem törekednek a vendég megsarcolására. A három fogás 1850 Ft, és ingyen adják a szikvizet. Vagyis lemondanak arról, ami a legtöbb étteremnek egyik fő bevételi forrása: a vendég szomjas, ergo inni fog valamit. Nosza, ne adjunk csak kicsi söröket, azokat is jó drágán, verjük fel az ásványvíz árát, a borok szorzója legyen legalább hármas, ez a garantált kaszálás. Más kérdés, hogy a vendég visszatér-e ezek után. Az Olimpiában az elégedetten visszatérő vendégekre építenek és ez be is jön nekik. Első alkalommal rajtunk kívül alig ültek (ez nem sokkal a nyitás után volt), további látogatásaink alkalmával alig kaptunk helyet.

Az elmúlt egy évben sikerült enni az Olimpiában légies, könnyed, ugyanakkor rendkívül, aromás padlizsánkrémet, kecskesajttal és pirított koktélparadicsommal, 

páratlan marhasültet, 

kifogástalan borjúmájat, 

ízletes és friss fekete kagylót, 

kacsamájat füstölt tokhallal és mangópürével (ami egyébként bekerült a Superbrands kiadvány legjobb éttermi fogásai közé), 

mogyoróhabot, 

madártejet. 

És még ki tudja mi mindent, merthogy minden alkalommal megrendeltük az összes ételt, ami kapható volt, a példálózó felsorolás közben kizárólag az emlékezetemre alapoztam abból is kiindulva, hogy ami megmaradt az vélhetőleg mélyebb benyomást hagyott.

Egyszóval az Olimpia az a hely, amit mindenkinek meg kellene látogatni, hogy az átlagpolgár is ismeretséget kössön a magas szintű, kreatív konyhával, de kispénzű ínyenceknek egyenesen kötelező gyakorlat. Az Olimpia a bizonyíték rá, hogy a csillagos színvonal nemcsak vagyonokért elérhető. Az Olimpia vita felett megérdemli az Alexandra kalauz 12.5 pontos helyezését

Idézet a vendéglő honlapjáról:

(www.alparutca.hu)

“A tábla segít kikerülni a Magyarországon olyan sokat bírált másodlagos frissességű alapanyagokat. Így nincs az emberen nyomás amiatt, hogy ugyanazt kell főzni minden nap. Ennek érdekében viszont folyamatos piackutatást végzünk. Egy 29 férőhelyes étterem pedig alkalmas arra, hogy reggel bevásárolva minden nap valami frisset tegyünk az asztalra.
A Bernard Pacaud-ra való hivatkozás fricska mindenkinek, aki nem hitte el, hogy az Alpár utcában is lehet vendéglőt csinálni.”

Idézet a Bűvös szakácsról:

“Bernard Pacaud sztenderd interjúmondata így hangzik: „A lehető legjobbat akarom nyújtani a konyhában”. Láthatóan úgy gondolja, ennyi időt épp elég újságírókra áldozni, mert ezután általában távozik a konyhába. Ő Franciaország (a világ) egyik legjobb szakácsa...”

. 

Dorozsmai Endre

A szöveg nem jelent meg nyomtatásban.