Olvasónapló – becsüljük meg azt, ami természetes!

Anthony Bourdain a konyha egyik fenegyereke. Ahogy maga fogalmaz: második vonalbeli mániás depressziós szakács, aki dohányzik, iszik, néha drogozik és féktelenül élvezi az életet, az utazást, az evést s persze a szakmáját.

„Egy konyhafőnök vallomásai” című ténykrimije ledöbbentő dolgokat írt le első osztályú Egyesült Államokbeli vendéglők kulisszatitkaiból, olyan olvasmányos stílusban, hogy a laikus olvasó falja a könyvet, mint kacsa a nokedlit. Bourdain amellett, hogy olvasmányos, mosdatlan szájú, mondhatnánk közönséges, közvetlen és a végletekig őszinte.

A második Bourdain-könyv, ami a kezembe került késztetett e kis szösszenet megírására. „Ízvilágjáró avagy A tökéletes ízek felkutatása” a címe e kis 2001-es  munkának, ami 2007-ben a Cephalino Művészeti és Könyvkiadó Kft gondozásában jelent meg magyarul. A fordítás nem tökéletes, hogy egy kegyes eufemizmussal éljünk, néha muris, hogy a magyarázó zárójeles szövegeket, mint eposzi állandó jelzőket minden esetben odaillesztik a magyarázandó mellé, ha tízszer leírják, hogy mariachi, akkor tízszer utánaírják zárójelbe, hogy „mexikói népzenét játszó banda”, persze, ha kell, ragozva, s ugyanígy az enchillada mögé kerül minden esetben, hogy töltött kukoricalepény vagy a salsa mögé hogy szósz. A magyarázatok pedig néha egészen elrugaszkodottak, például a velőscsontdarabot is tartalmazó marhalábszárszeletekből készült ételt, az „osso bucot” valamilyen rejtélyes okból „csontos kecskének” fordítják. Ezzel együtt, aki nem uralja annyira az angol nyelvet, hogy élvezettel olvassa ezt a szlenggel teli könyvet eredetiben (magam is e halmazt szaporítom), az nyugodtan vegye kézbe ezt a nem tökéletes magyar fordítást, mert így is jól fog szórakozni.

Bourdain nem szeret a faksznizókat, a szabványosítást és a vegetariánusokat. Ezutóbbiakra rendesen rájár a rúd a könyvben. Azt mondja például a 255. oldalon: „hallottam olyan vegákról, akik a kutyájuknak is vegetariánus ételt adnak, na ez az igazi állatkínzás.”

Egyik kedvenc idézetem a minket körülvevő műanyagvilágról szól: „az EU rajta tartja a szemét a pasztörizálatlan sajton, minden kézzel készült terméken, a kagylón, a húson és mindenen, ami a (…) legcsekélyebb kockázatot vagy az élvezet legenyhébb lehetőségét hordozza magában. Szó van róla, hogy betiltják az öreg sajtot, a velős csontot, a lágy és a nyers tojást. (…) Kóstolj meg egy amerikai csirkét és látni fogod mi a jövő: vérszegény, íztelen, színtelen és szalmonellával meghintett. A kicsiket hagyjuk tönkre menni a nagy konglomerátumok pedig a saját szájuk íze szerint irányítják a dolgokat”. Mindezeket bizony nagy szimpátiával olvashatjuk, amikor a teljes mértékben élettelenné tett UHT műtejet lehet reklámozni és dömpingáron terjeszteni, de a vidékről a városba beautóbuszozó nénikének félnivalója van a piacon kitenni az egészséges, fel nem főzött, természetes tejét – igen, a valódi biotejet.

Olvassuk csak tovább Bourdain-t. „Talán túl messzire megyek? Látogassatok el Wisconsinba. Töltsetek el egy órát egy repülőtér vagy középnyugat egyik étkezdéjében. Nézzétek meg a tésztaképű, chipszen élő, betegesen elhízott kamaszok tömör sápadt tömegét. Aztán mondjátok, hogy nem kell aggódnom. A Biztonsági és Etikai Észkombájnok végtermékei ők. Akik felhalmozták magukban a sajtot, ami nem tartalmaz sajtot, azt a sült krumplit, amiben nincs olaj, azokat a szürke túlfőtt korongokat, amik olyasmiből készültek, amiben egykor talán hús volt (…) a vajmentes pattogatott kukoricát, a cukormentes üdítőt, az íztelen light sört. Engedelmes, értetlen horda, akiket és örömtelen életre és lassú, elnyújtott halálra ítélnek.” (Ha valaki utána olvas, ne lepődjön meg, kénytelen voltam a fordításon javítani egy pár szó erejéig.)

Nos igen, nem ilyen világot szeretnénk. Becsüljük hát meg azt, ami még természetes a környezetünkben: a kerti gyümölcsöt, a tanyasi tojást, a házi tartású disznót, a kapirgálós baromfit, a házi tejet, a hiteles kézműves termékeket a szilvalekvártól a zakuszkáig. S ha tehetjük, támogassuk azokat, ha mással nem, akkor vásárlással, akik még foglalkoznak ilyesmivel s a kereskedelmi televíziók kultúrmocskának fogyasztása helyett tehenet fejnek, a kertben kapálnak és ellátják az állatokat.

Dorozsmai Endre

 A szöveg a jövő heti Erdélyi Naplóban jelenik meg.