A csárdaromantika megélése és megítélése éppen úgy ízlés dolga, mint az, hogy valaki kedveli-e a 20-30 éves tradícióra visszatekintő, már-már a mai pub-hangulatot megelőlegező szeparés, pácolt fás, téglafalas, boltíves vendéglőket (mint amilyen a Bem téri söröző, a Bécsi söröző, a Tüköry stb). Mi szeretjük a nádtetőt, a rusztikus berendezést is (sőt), így nem csoda, hogy kicsiny csapatunk megelégedetten távozott a 4-es út melletti, Debrecenhez közeleső Nádas csárdából.
Még akkor is, ha döcögve indult az esténk. Forintunk kifogyott, így eurós fizetésben egyeztünk meg, de a 230-as átváltási arányt igencsak kifogásoltuk. Azért csak sikerült rajta javítani, miután italkiegyenlítést és felállást helyeztünk kilátásba. Egy további apróságot leszámítva (a savanyú pritaminpaprika meg volt erjedve) csupa jóról számolhatok be. A vegyes tiszai ízelítő, mely házi olajos halat, házi füstölésű harcsát és pontytepertőt integrált, sok-sok savanyúsággal jó választásnak bizonyult,
de finom volt a halászlé, a mustáros harcsa (kicsit megtévesztő volt a neve: a mustár a pácra utalt, egyébként a halat kirántották),
a harcsapaprikás
és a gombás ponty is.
Vacsoránkat diszkrét cimbalomzene kísérte, s gyertyafény tette hangulatossá.
A Nádas Csárda korrekt hely. Nem kiugró, de megbízható, mint a csárdák nagy része. Baráti áron, tisztes minőséget és mennyiséget kaphat itt a fáradt vándor kellemes környezetben.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Nádas Csárdában 2007. április 10-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése