Vannak meglehetősen félreeső vendéglők, melyeknek neve ínyenc körökben biztos tippként addig kering, míg az ember úgy szervezi a programját, hogy eljusson oda. Az „Anyukám mondta” nevű olasz vendéglőről már korábban is sokat lehetett hallani, míg Pizza sarok néven futott. Több éves messzi tisztelet után végre sikerült úgy alakítani egy mádi kiruccanást, hogy Encsre is eljussunk s nem csalódtunk: barátságos környezet, kedves kiszolgálás, kellemes háttérzene, kiemelkedően izgalmas étlap és itallap fogadott minket.
A ház fehér bora Szepsy Istváné (elvitelre is: 7 deci „Anyukám Mondta” feliratú Szepsy bor 3500 forintért? Best buy. Kimérve sem tesznek rá semmit, 500 forint egy deci.) (Közben úgy értesültem, hogy stimmel az info, viszont a bor Ifj. Szepsy Istváné, amit helyben nem jeleztek. Tény, hogy ütötte mércét, ami nem csoda, az Édesapja nyomdokaiba lépő borász volt hol magába szívja a borkészítéshez elengedhetetlen intellektuális tartalmat és lelki hozzáállást. A terroir pedig biztosított, amit a pincészet neve - Szent Tamás - is mutat.). A ház vörösbora Bolyki Jánosé. Van házi szörp, limonádé, szóda békebeli üvegben, szép pálinkaválaszték emberi áron.
Baki sajnos akadt, 2 cent helyett négyet számláztak a málnapálinkából, egy étel esetében nem vitték még fel a gépre az egyébként minimális árváltoztatást, az egyik ételhez tartozó kovászos uborkát elfelejtették kihozni. Az észrevételezett fizetési problémát rögtön korrigálták, olymódon, hogy a félreszámolt összeget duplán vonták le a végösszegből.
Rendeltünk toszkán pacalt,
édesköményes házikolbászt petrezselymes burgonyapürével,
pizzát friss tenger gyümölcseivel,
rántott tiszai harcsát, kacsamellet fügepürével és kacsatepertővel,
fürjtojásos carbonara spagettit,
panna cottat málnamártással,
sajttortát passiógyümölcs-mártással
és csokoládétortát.
Az ételekre az átlagnál többet kellett várni, konkrétan bő háromnegyed órát, de ami a tányérra került, az remek volt, hibát semmiben nem lehetett lelni. A konyha kreatív, magabiztos, érezhető a technológiai fegyelem, kifogástalan állagú, remek íz-összhangú ételek kerültek tányérjainkra. A számlázásra nem ártana a jövőben aprólékosan odafigyelni, mert feleslegesen rontja a közel tökéletes összképet.
A szöveg a Demokratában jelent meg.
Az Anyukám mondta nevű étteremben 2011. július 29-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése