A megújult Magyar Konyha

Miután másfél évtizede a gasztronómia felé fordult az érdeklődésem, értelemszerűen felkutatni kezdtem a témával foglalkozó elérhető fontosabb forrásokat. Gyűjtögettem és gyűjtögetem máig a szakácskönyveket (legújabb izgalmas szerzeményeim Bíró Lajosnak, a Bock bisztró zseniális séfjének „Sok vagyok” című könyve, Heston Blumenthalnak, a három Michelin csillagos Fat Duck tulajdonos-séfjének „A tökéletesség nyomában” c. munkája valamint Nobu Matsusiha és Mark Edwards Nobu című könyve, mely az azonos nevű étterem-hálózat fúziós receptjeiből ad ízelítőt), vásárolni kezdtem az azóta jobblétre szenderült Konyhaművészetet, a Fakanalat és a Magyar Konyhát. No meg persze a boros kiadványokat a Borbaráttól a Bor és piacon keresztül a Borkalauzig.

A Magyar Konyhából komoly gyűjteményre tettem szert, de a kétezres évek közepére már csak esetlegesen vásárolgattam folyóiratokat, inkább rendezvényeken gyűjtögettem be az ott kirakott remittendákat, leszámítva a Borbarátot, amit évente előfizettem. A Borbarát megszűnt, de nem maradtam lap nélkül, mert időközben alapvető megújuláson ment át a Magyar Konyha. Szerkesztőbizottságának tagjai tavaly téltől Alkonyi László, a hajdani Borbarát főszerkesztője, Molnár B. Tamás, a magyar gasztronómiai megújulás zászlóvivője, a Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE) alapítója illetve elnöke, és Lévai Anikó, akinek remek szakácskönyve méltán lett Erdélyben is keresett bestseller. A lap pedig az MGE által megfogalmazott Kulináris Charta jegyében működő intézmény, az MGE nemhivatalos orgánuma lett, a Bűvös Szakács blog „analóg” testvére.

Végre egy olyan gasztro-lap, melyben túlzás nélkül el lehet olvasni minden cikket, anélkül, hogy beleunnánk. Hónapról hónapra megismerhetünk egy-egy a magyar konyhát megőrizve megújító, élenjáró vendéglőt kezdve a fertőrákosi ínyenc-zarándokhellyel a Ráspival, 

 

folytatva Takács Lajos Olimpiájával, 

 (fekete kagyló az Olimpiában)

Gabnai Csaba és Palotai Csaba békéscsabai Brilljével, 

s befejezve a Csalogány26-tal, melynek séfjével, Pethő Balázzsal a legfrissebb számba készítettek interjút. Borbás Marcsi házias tájjellegű ételeket ajánl, olvashatunk a természetközeli pisztrángtenyésztésről (a naiv ember azt hinné, hogy másként is nem lehetne halat tenyészteni, nos, a sajnálatos helyzet az, hogy a napot soha nem látó, szardíniaszerűen összezsúfolt „gyári” csirkékhez hasonlóan tenyésztik például az afrikai harcsát, és nemcsak), a szarvasgombáról,  a borversenyekről, a boroscímék megfejtéséről, s megannyi érdekes témáról.

Hallottam már bírálatként megfogalmazni, hogy a receptek zömének elkészítése nagyobb felkészültséget és konyhai infrastruktúrát kíván, amivel ma egy átlagos magyar háziasszony rendelkezik. Ez tény és való. Ugyanakkor van a piacon féltucat olyan kulináris újság, mely a könnyen és hamar elkészíthető receptek sokaságát közli hónapról hónapra, így elfér a palettán egy magas-gasztronómiai kiadvány is, melynek célja a magyar konyha megújítása, melyből a séfek és merész háziasszonyok ihletet meríthetnek, a bátortalanabbak pedig élvezettel olvashatnak.

A megújult Magyar Konyha elsősorban a szellem tápláléka. 

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült kb. egy évvel ezelőtt.