A magyar borvidékek közül Villány volt az, mely a rendszerváltás után elsőként talált magára. Ha volt öt név, amit megtanult az új iránt érdeklődő borszerető ember a kilencvenes évek hajnalán, abból három biztos villányi volt: Gere, Tiffán, Bock. S a szakma is pozitívan jelzett vissza: az Év borásza titulus nyertesei közül az első nyolc évben négyen is villányiak voltak (Tiffán Ede, 1991, Gere Attila, 1994, Polgár Zoltán, 1996, Bock József, 1997). Villány azóta is kedvelt célpontja a borturistáknak, ami nem csoda. 2500 lelkes, emberközeli városka, átlátható, gyalog bejárható, rengeteg pincével és változó színvonalú vendéglőkkel. Külön vonzereje Villánynak, hogy nemcsak bejelentkezéssel lehet bort kóstolni, hiszen a legkisebbektől a legnagyobbakig legalább két tucat pincészet állandó nyitvatartással várja a vendégeket. S bizony sokan szeretjük a spontaneitást, a szabadságot és jól esik egy borfaluban letenni a gépjárművet s találomra venni sorba pincéket. Vendégház és panzió is van több, így jó eséllyel foglalás nélkül is találunk szállást, bár azért jobb előre kinézni az ár/érték arányban számunkra megfelelőt, mert akárcsak a vendéglők esetében, itt is igen nagy a szórás.
S ha már a vendéglőknél vagyunk: a kétezres évek elejéhez képest, amikor nem sok variáns volt, nagyjából a Fülemüle és az Oportó között választhatott az éhes borturista, mára színesedett a paletta. Igen jó híre van a Bock panzió éttermének, ahol a magyar Bocuse Akadémia új elnöke, a sztárséf Bíró Lajos által is méltatott Nemes Gáborné Barbara az executive chef, kitűnő kiszolgálás mellett elsőrangú étkeket fogyaszthattunk a jelentős tőkeinjekcióval újjávarázsolt Wunderlich pincészetnél, az elmúlt húsz év egyik legizgalmasabb vacsora-élményével gazdagodtunk a Gere borhotel Mandula éttermében.
Itt az árak kicsit megszaladtak az utóbbi években, de hát az első osztályú minőséget mindenütt meg kell fizetni. Gerééknek egyébként van egy borozójuk is, ahol szolid másfeles szorzó mellett iszogathatjuk a pincészet remekeit a bárki számára elérhető Olaszrizlingtól a 28.000 ftos palackárú, Attila névre hallgató új presztízsborig. A fő téren Gere Attiláékkal szemben Gere Tamás és Zsolt várja a látogatókat szintén állandó nyitvatartással, de időközben, ha kb. 150 méretes távolság félénél netán elfáradtunk, akkor betérhetünk a Malatinszky Csaba Borterasz nevű bisztrójába, ahol egyszerű és nagyszerű, baráti áron kínált borkorcsolyák mellett ismerkedhetünk a Mester nedűivel.
Saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy előzetes bejelentkezéssel a már felsoroltakon kívül érdemes meglátogatni még a Jekl pincét, a Tiffán pincét, Polgár Zoltánt, Molnár Tamás, Kürti Istvánt. De ha már ott vagyunk Villányban, akkor átruccanhatunk a szomszédba szemügyre venni a mára már mitologikus magaslatokba emelkedett Vylyant. Komoly minőséget nyújt továbbá a Sauska pince, melyet egyelőre csak a borain keresztül ismerhettem meg az idei tusnádi borsátorban.
Villány talán a legjobb célpont a borturista számára, mert minden, mi szem-szájnak ingere ott van egy helyen, gyalogszerrel megközelíthetően, S nem ritkán bejelentkezés nélkül is találkozhat az embere élő borlegendákkal. Ráadásul az M6-os autópályának köszönhetően sokkal rövidebb idő alatt megközelíthető, mint egy évtizede. Vagyis irány Villány!
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg, 2011. október végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése