Kézdivásárhely azon szerencsés székely városok egyike, melyet a kommunista rémépítészet alig torzított el. A város központja – ellentétben Marosvásárhellyel vagy Csíkszeredával – alig változott, patinás, jó hangulatú, történelmi levegőjű.
Jó hangulat a Taverna pinceborozós különtermében: érkezik két tálnyi rántott békacomb
Jó hangulat a Taverna pinceborozós különtermében: érkezik két tálnyi rántott békacomb
A vendéglátás Kézdivásárhelyen a korrekt középvonalat nyújtja jellemzően. Hangulatát illetően a Mézeskalácsosház a legmegnyerőbb az ódon belső gerendázatával, gasztronómiailag a Taverna áll a legmagasabb szinten, mely vendéglőnek egyébként beltere is megnyerő, a falakat a magyar idők kézdivásárhelyének fotói díszítik. Gazdag a választék a Bujdosóban, jó hangulatú kerthelyisége van a Székely vendéglőnek,
mely annál is inkább szívemnek kedves, mert itt született meg a döntés, hogy egy anyaországi hetilapnak fogok étteremkritikákat küldeni az egész Kárpát medencéből. Innen csak egy lépés volt, hogy az Erdélyi Napló tematikája is bővüljön tavalytól a gasztronómiai dimenzióval.
Vannak érdekes véletlenek az ember életében. A minap Hatolykán vettem fel egy stoppoló úriembert, akivel szóba elegyedve Kézdivásárhely gasztronómiájára terelődött a szó. Ő a Rózsa vendéglőt dicsérte, mondta, hogy ott elsősorban rendezvények vannak, de az emeleten is működik egy vendéglő más néven, ami jó szívvel tud ajánlani. Aznap a központ le volt zárva, elterelték a forgalmat, s mit ad Isten, miután jól elkeveredtem az egyébként elég kicsiny városkában, pont a hajdani Rózsa vendéglő előtt álltam meg a Csernátoni úton.
A Rózsa emeletén működő Sedo vendéglő - mert mint kiderült ez a neve a helynek - beltere kissé szocreál, amolyan falusi kultúrház-atmoszférájú,
de a kiszolgálás nagyon kedves, a választék optimális: nem túl szűk ahhoz, hogy ne találjunk kedvünkre valót, de nem is túl széles ahhoz, hogy a fagyasztó legyen az alapeszköz a konyhában. Szokás szerint egy vegyes tál mellett döntöttünk, ez egyrészt bőséges, másrészt elég jó képet nyújt arról, hogy egy vendéglő milyen elképzelésekkel bír a gasztronómiáról. Mekkora nagy különbség van mondjuk a két személyes haltál műfajában a nemcsak bő olajat használó, orly módra készült – rántott – és „roston sült” halat ismerő budapesti Zila, vagy a Cserszegtomaji halászcsárda valamint a legtöbb halászcsárda sablonos ajánlata között, mind alapanyag, mind konyhatechnológia vonatkozásában. (A „roston sültet” azért tettem zárójelbe, mert a magyar vendéglők elsöprő többségében ez alatt lisztbe forgatott majd olajban kisütött, rostot nem látott halat értenek.)
de a kiszolgálás nagyon kedves, a választék optimális: nem túl szűk ahhoz, hogy ne találjunk kedvünkre valót, de nem is túl széles ahhoz, hogy a fagyasztó legyen az alapeszköz a konyhában. Szokás szerint egy vegyes tál mellett döntöttünk, ez egyrészt bőséges, másrészt elég jó képet nyújt arról, hogy egy vendéglő milyen elképzelésekkel bír a gasztronómiáról. Mekkora nagy különbség van mondjuk a két személyes haltál műfajában a nemcsak bő olajat használó, orly módra készült – rántott – és „roston sült” halat ismerő budapesti Zila, vagy a Cserszegtomaji halászcsárda valamint a legtöbb halászcsárda sablonos ajánlata között, mind alapanyag, mind konyhatechnológia vonatkozásában. (A „roston sültet” azért tettem zárójelbe, mert a magyar vendéglők elsöprő többségében ez alatt lisztbe forgatott majd olajban kisütött, rostot nem látott halat értenek.)
A Sedo két személyes tálán
volt két darab rántott sajt, korrektül elkészítve, nem tocsogott az olajban, nem folyt ki a sajt sütés közben, s ma már az is fontos, hogy egyáltalában sajt volt, nem növényi alapanyagból készült álsajt, mint nem egy helyen, volt a tálon továbbá egy ízletes bécsi szelet, három natúr sertésszelet, amit sajnos kiklopfoltak sütés előtt, de attól még nem lett élvezhetetlen, valamint ipari eredetű, felejthető sült kolbász. Köretként sült krumplit kaptunk, mely megfelelően hőkezelt, kézzel felvágott krumpli volt s nem mirelit, mint a legtöbb vendéglőben. Mindehhez még egy fél liter temesrékasi fehérborral is kedveskedtek. Rendben volt a Sedo, persze itt is megjegyezném, hogy elvi kérdés lenne, legalább a kereskedelemben könnyen hozzáférhető magyar borokat az itallapra venni – ideértve Balla Géza ménesi borait - ez a nemzeti szolidaritás minimuma.
volt két darab rántott sajt, korrektül elkészítve, nem tocsogott az olajban, nem folyt ki a sajt sütés közben, s ma már az is fontos, hogy egyáltalában sajt volt, nem növényi alapanyagból készült álsajt, mint nem egy helyen, volt a tálon továbbá egy ízletes bécsi szelet, három natúr sertésszelet, amit sajnos kiklopfoltak sütés előtt, de attól még nem lett élvezhetetlen, valamint ipari eredetű, felejthető sült kolbász. Köretként sült krumplit kaptunk, mely megfelelően hőkezelt, kézzel felvágott krumpli volt s nem mirelit, mint a legtöbb vendéglőben. Mindehhez még egy fél liter temesrékasi fehérborral is kedveskedtek. Rendben volt a Sedo, persze itt is megjegyezném, hogy elvi kérdés lenne, legalább a kereskedelemben könnyen hozzáférhető magyar borokat az itallapra venni – ideértve Balla Géza ménesi borait - ez a nemzeti szolidaritás minimuma.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése