Az utóbbi másfél évtizedben a magyar vendéglátóipar arculata teljesen megváltozott. A különböző irányba mutató folyamatok egy része – mint a globalizálódás, ezen belül az amerikanizálódás - inkább negatívan érinti a nemzeti értékekben gondolkodókat, más trendek viszont pozitívan: a differenciáció, az igényesség általános növekedése s nem utolsósorban a borkultúra egyre szervesebb integrálása. Ezutóbbi folyamatnak része, hogy lassan már egy sor, a Kádár korból átörökölt „klasszikus” és kulináris szempontból nem sokat fejlődött étteremnek is igényes borlapja van, de része az is, hogy egyre több, a bor és a gasztronómia kapcsolatára építő vendéglő nyitja meg kapuit. Ezek közé tartozik a tavaly nyílt Borlabor is a Veress Pálné utcában, mely rendkívül ízléses, hangulatos enteriőrrel, kivételesen udvarias kiszolgálással, izgalmas étlappal és kifizethető árakkal várja a látogatókat. A borok esetében van még tere az előrelépésnek, több és jobb bort kellene tartani a kimért kategóriában. Vagy lejjebb engedni a – kétségkívül jól összeválogatott - palackos tételek árát.
(2004-es fotók)
Külön erénye a helynek, hogy a középmagas italárak mellett nem akarja megsarcolni a vendégeket, mint annyi más konkurense: a Borlaborban ingyenes a szóda, amit lenyűgöző következetességgel mindig időben cserélnek.
Az étel-választék nem túl széles, de ezt inkább erényként fogom fel.
A hosszú étlap eleve gyanús: az esetek többségében szisztematikus fagyasztásra utal, hisz másként lehetetlen nyereségesen működtetni egy 100-200 ételt kínáló helyet. A Borlaborban a közönség kedvence az „Ami Magyarországról kimaradt” nevű ételkompozíció, mely fatálon feltálalt palicsi tepertőkrémet, erdélyi padlizsánsalátát valamint liptói körözöttet integrál, bőven körítve barna és fehér kenyérrel, paradicsommal, paprikával, hagymával és fokhagymával.
S ha bármely kísérő elfogyna, térítésmentesen érkezik az utánpótlás.
Vagyis: a Borlabor meglátogatása az ízek szerelmeseinek kötelező mutatvány.
Még két kedvcsináló fotó a kétezres évek közepéről:
sertésoldalas és lángos:
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokratában jelent meg.
A Borlaborban igen sokszor jártam 2002 és 2005 között.
A beszámoló is akkortájt született.
Osztályozás (10-es skála)
Atmoszféra: 9
Kiszolgálás: 9 (átlagolt érték)
Konyha: 8
Ár/érték arány: 8 (jó)
Osztályozás 20-as skálán
A.K.-G.M. konyha-centrikus nemzetközi skála: 9.5
A folyó vörösboruk (Polgár úr "remeke") abszolút méltatlan volt egy nevében boros helyhez, szintén akkortájt...
VálaszTörlésÉn mátrai borokra emlékszem egy középvonalbeli pincétől. De a következtetés ugyanaz. Utaltam is erre a problémára a szövegben.
VálaszTörlés