Vendéglők Csíkszeredában

Az elmúlt évtized során volt alkalmam végigpróbálgatni a csíkszeredai vendéglők nagy részét. Az ismertebbek közül alighanem csak a „La Jupanu” maradt ki, mert ilyen nevű étterembe Székelyföld szívébe nem megyek, menjenek azok, akiknek kitalálták - vélhetően az országon belüli többségi turizmust vették célba a tulajdonosok.

Nem nagy öröm leírni, de az egyik legjelentősebb székely városban a legjobb vendéglő olasz. A minőségi alapanyag és annak konyha-technológiai tisztelete, az ételek frissessége és megbízhatósága itt biztosított leginkább. A San Genaroban 

volt alkalmam nemcsak pizzát és pastat enni – ezek megállnák a helyüket Olaszországban is – hanem olyan érzékeny ételt is, mint a fekete kagyló. S bizony a kagyló friss volt és remek. Úgy hallani, hogy az olasz tulaj maga foglalkozik a beszerzéssel, ami érződik a szolgáltatáson.

Kedvencem a Gambrinus, amely a kulináris középvonalhoz tartozik, s ez a legfőbb erénye: korrekt, egyenletes minőséget kap itt az ember, nincsenek nagy kulináris meglepetések, de mellélövések sem. Amiben eltér a Gambrinus a többi étteremtől az a beltér. Bármerre nézünk, mindenütt beleakad a szemünk egy Nagy-Magyarország térképbe, egy magyar zászlóba, vagy a mélymagyar szimbolikát tükröző, szívet melengető más tárgyba. Márpedig az is fontos szempont, ha az embernek a szíve is melegedhet egy vendéglőben, nemcsak a gyomra.

Szerettem még a Park hotel éttermét, a Várdomb panzióét még inkább, kifejezetten jót ettünk a Koronában, nem volt rossz a Tosca s a Renegade sem. A Bandidos konyhája pár éve csalódás volt, ki tudja, azóta fejlődhetett. Rendben volt az étel a Meteorban, de a környezet annyira szocreál, hogy nem lesz a törzshelyem.

Legfrissebb élményem a Salvator étterem a Dr. Jakab Antalról elnevezett csíksomlyói komplexumon belül, mely igen kellemes meglepetés volt. 

A beltér ugyan kissé hideg és személytelen, de a terasz csodás, a kiszolgálás kedves, a választék tisztes és az árak zavarba ejtően alacsonyak. Egy tárkonyos pityókalevest – melyet a komplexum névadójának egykori kedvenc leveleként kínálnak - 2 lej 80 banit kérnek, egy adag bélszín körettel 20 lej alatt van, kivéve a szarvasgombás, mely 30 lej, rántott velő körettel 8.50 s még sorolhatnám.  

Több vonzó ajánlat közül (pisztráng, bélszín) végül a Salvator tálra (19.30) esett a választásom, melyen volt egy bécsi szelet, bordázott vaslapon sült karaj, pirított csirkemáj, cérnakolbász, hasábburgonya, egy kevés répás rizs, némi zöldborsó és dekoráció. 

A húsok rendben voltak, a kiszárított csirkemájat leszámítva, a rizs kifejezetten jól sikerült, a borsó konzervből lehetett, a hasábburgonya pedig nem volt mirelitáru, amit értékeltünk, ugyanakkor tökéletesen volt megsütve. Egyszerűnek tűnik, de nem az: a sült krumpli bizony sokhelyütt szottyadt, alulsütött vagy túlsütött, egyenetlenre vágott, nos, ez itt tökéletes volt.

Egyszóval, ha jót akarunk enni Somlyón szakrális környezetben olcsón, kedves kiszolgálás mellett, akkor van hová menjünk.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló 2011. szeptember 28.-i számában fog megjelenni.
A Salvator vendéglőben 2011. szeptember 24-én jártunk.


Osztályozás:
Atmoszféra: beltér: 6, terasz: 9.5
Kiszolgálás: 10
Konyha: 7
Ár/érték arány: 10


GM-AK pontszám: 9