Garay János: Szegzárdi bordal (1946)

Ha vörösbor, akkor Szekszárd. 

Vagy Villány, Eger, Sopron, Délbalaton. :) 

De azért elsőként mégiscsak Szekszárd.

Garay János szekszárdi költő bordalát sokszor idézik, mint a bor és a bikavér első dokumentálható összekapcsolását. 

Álljon itt az egész vers.

Már ha aztán bor: legyen bor,                                                      
Hegyi bor, ne szilvalé!
Még a vízbõl is csak az a jó,
Mely hegyekbõl zúg elé!
A lapályra béka menjen,
Igya meg a bûzös tavát;
Hegyre hág fel a szegszárdi,
Onnan hozza tûzborát.

Mint a legszebb kék leányszem,
Mint a nyájas, õszi ég,
A szegszárdi szõlõfürtnek
Szeme olyan tiszta kék;
S hogyha már szõlõkorában
Ily varázsjátékot ûz:
Hogy ne volna hát borában
Hogy ne volna égi tûz!  

Töltsd pohárba, és csodát látsz! 
Színe mint a bikavér,
S mégis a gyöngy, mely belõle
Fölragyog, mint hó, fehér.
És a tõke, melyen termett
Nemde, oly zöld, mint a rét?
Hol leled föl szebben együtt
Szép hazánk háromszínét?

Ha sürûn tölt a szegszárdi,
Hát ne bánja senki se!
Mert hazája színeivel
Honszerelmét szíjja be!
Ha szegszárdi borral élne
Minden ember, mint te s én;
Nem rágódnék annyi hernyó
Nemzetünk szent törzsökén.

Már apáink õs korában 
Hét országra szólt e bor:
Mert különben hegytövén nem
Épült volna kolostor...
Béla a dicsõ király is
Itt szûrt legjobb borokat,
Kit ma még minden tavasszal
Minden tõke megsirat. 

Béla király idejében
Még magyar volt a magyar;
Most ezerfelé szakadva,
Tudja isten mit akar!
Még a bort sem issza most úgy,
Mint az ősök idején;
Sört iszik vagy kávélével
Töltözik most ifjú, vén.


De borunkhoz hűk vagyunk mi,
S hűk legyünk szegszárdiak!
Míg fölöttünk e mosolygó
Sorhegyek virítanak,
Melyeket ha csúcsra szednénk,
Égig érne Bartinánk
S mi az égi csillagokkal
Poharat koccintanánk.

Ide hát, te bazsarózsa!
Poharunkba, bikavér!
Hadd igyuk az áldomást meg,
Legelőbb is magadér!
Jó barátért másod ízben,
Szép leányért azután,
Ki e háromért nem érez,
Kutyafejű, vad pogány!


S most le, társak, a kalappal,
Végre hagytuk a javát:
Isten éltesse hazánkat
A dicső magyar hazát,
Melybe min gyűrűbe minden
Hazafit befoglalunk,
Folyjon érte, hogy ha vér kell!
Mint foly érte itt borunk.


Folyjon a bor, folyjon a vér,
Hol dicsőség folynia!
Volt, van és leszen Szegszárdnak
Még elég hazafia!
Volt, van és leszen Szegszárdnak
Míg le nem dúl Bartina,
Mellyel honját felköszöntse,
Egy pohárka jó bora.