Nem szívesen írom le, de ami tény, az tény: a ma román fennhatóság alatt álló területeken, ha nagyot fejlődött is a vendéglátás minősége a tíz évvel ezelőttihez képest, az átlagszínvonal bizony jócskán alatta marad az anyaországinak. Nem csoda, hogy a budapesti vendéglőkultúrán „szocializálódva” kedves ismerőseink által nagy rajongással javasolt erdélyi vendéglőkre sokszor csak annyit tudunk mondani: megjárja. Nem volt ez másként a Gizi csárdában sem, holott ez a vendéglő egy élő legenda, tulajdonosa az eddig megjelent erdélyi szakácskönyvek legigényesebbjének társszerzője, a nagyszakácsi ünnepségek rendszeres résztvevője.
Az étlap (2006-ból):
A kiszolgálás egyébként nagyon kedves volt, s ami Erdélyben igencsak fontos: időben érkeztek az ételek. (Sajnos, vélhetően takarékossági okokból sok vendéglő nem foglalkoztat kellően népes személyzetet, ebből kifolyólag előfordulnak a vendéglői 20 perces „várakozási szabványt” megháromszorozó, megnégyszerező helyek.) Rendeltünk pacallevest, ami igen finom volt (talán kötözködésnek hat, ha azt mondom, örülnék, ha Székelyföldön lenne a pacallevesnek valami specifikuma, a Románia-szerte fogyasztotthoz képest – ez persze nem kifejezetten a Gizi csárdának, hanem minden helybeli vendéglőnek szól). Továbbá egy Hargita vegyes tálat, melyen normális esetben van töltött káposzta, sült kolbász, sült szalonna és cordon blue. Ezutóbbi nem sült át teljesen, nem is fogyott el, de hamar megegyeztünk kárpótlásképp egy adag bónusz somlói galuskában. S ha már a becseréléseknél vagyunk, külön értékeltük, hogy a töltött káposztát készséggel becserélték rántott gombára, mert egyikünk egyébként is a töltött káposzta mellett döntött.
Rossz döntés volt, az aprókáposzta-ágy elmaradt, az étel nem volt megfelelő hőfokon, az aprócska és fonnyadt három töltelék pedig messze állt attól, hogy jóllakasson bárkit is. Arról most ne is szóljak, hogy a hozzá felszolgált s az étlapon is beígért oldalas két apró párolt húsdarab volt. A Királyok kedvencéről avagy a Zsákbamacskáról nem írhatok, mert a vendéglő ezt meglepetésnek szeretné megtartani, letakarva is hozzák ki. Egyébként tisztes konyhai standardok voltak rajta, kellő mennyiségben és átlagos minőségben, én inkább valami kulináris meglepetést vártam volna. A fotóját azért ideillesztem, annál is inkább, mert egy rejtélyes oknál fogva nem készült fotó külön külön a többi ételről.
Étkeinket sörrel kísértük, mert bár Székelyudvarhelyen kaphatók kitűnő ménesi borok, a borválaszték szokásosan gyenge volt.
Összességében megoszlott a csapat véleménye, a nyers hústól irtózó, érzékeny lelkű társunk sokkal rosszabb ítéletet alkotott, mint mi, akik úgy látjuk, a Gizi csárda nemhogy rosszabb lenne az átlagnál, de a döccenők ellenére is jobb annál. A gyorsaság, a korrekt ár/érték arány és a vendéglátás személyessége kárpótol a hiányosságokért.
Dorozsmai Endre
A szöveg jelen formájában nem jelent meg sehol, rövidített változatát közölte a Demokrata.
A Gizi csárdában 2006. nyarán jártunk.
Értékelés:
Atmoszféra: 8
Kiszolgálás: 9
Konyha: 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése