Vizafogó Étterem (Baja, Petőfi sziget, Március 15 sétány)

 A halászlé fővárosként emlegetett Baja egyik nevezetessége a Petőfi sziget, mely több hangulatos csárdának is otthont ad. A Véndió, a Sobri és a Vizafogó egyaránt nevezetes, mindegyiknek megvan a maga rajongótábora Baján belül is. Mi harmadiknak a Vizafogót látogattuk meg a pünkösdi bortúra záróakkordjaként.

A belső tér kissé személytelen ugyan, de csinos kis teraszról gyönyörű kilátás nyílik a Sugovicára. 

A Vizafogó is megmaradt a főáramhoz tartozó magyar éttermek által képviselt vonalon, a bevált és népszerű fogásokat kínálja változó színvonalon. Erénye, hogy friss alapanyagból dolgoznak, alighanem ennek köszönhető, hogy délután öt óra tájban már egy sor alapanyag kifogyott s nemcsak olyanok melyekből akadozhat az utánpótlás (kecsege), hanem például a rántott ponty is.

Több próbálkozás után rendeltünk végül sült libamájat, 

halászlevet, 

harcsapörköltet túróscsuszával, 

vegyes grilltálat 

és süllőt egészben. 

A libamáj átlagos alapanyagból készült átlagosan: kissé kiszárították a májat, de az még élvezhető maradt. A halászlé remek volt, bár a külön felszolgált halhús kissé túlfőtt és szebben is lehetett volna darabolni a halat. A

harcsapörkölt alapanyaga kiváló volt, sajátos megoldás, hogy hatalmas darabokat hoztak ki a pörkölt esetében megszokott kockák helyett. A túróscsuszának a tésztája túlfőtt. A grilltálon a csirkecombfilé ízletesnek bizonyult, de a mellet kiklopfolták, ami elég brutális dolog bármilyen roston sült hús esetében – nem csoda, hogy ezek után a hús megadja magát és kiszárad. A süllőt irdalták, morzsás lisztbe forgatták, majd bő olajban sütötték meg az ideálisnál jobban, de a jó és friss alapanyag itt is megmentette a fogást. A vegyes zöld köret mirelit volt, akárcsak a sült krumpli, a csapolt sör viszont friss, a kiszolgálás gyors és kedves, pincérünk „vette a lapot”, az árak pedig kifejezetten barátiak. Ha voltak is problémák, alapvetően elégedetten álltunk fel az asztaltól, amiben persze benne volt az is, hogy az elvárásokat sem csavartuk túl magasra előzőleg. 

Dorozsmai Endre 

A szöveg a Magyar Demokratában látott napvilágot.

A vendéglőt 2010. május 25.-én látogattuk meg.