A sokat vitatott, de szakmai körökben tagadhatatlanul etalonnak számító Michelin-kalauz egy csillaga azt jelenti, hogy az igen jó étteremre érdemes odafigyelni. A két csillag kimagasló éttermet jelöl, mely hosszabb kitérőt is megérdemel, a három csillag pedig azt, hogy a világ legjobb éttermeinek egyikéről van szó, mely külön külföldi utazást is megér.
Mutatis mutandis a Kárpát medencében az Alexandra kalauz által adományozott egy kettő illetve három „aranyérmécske” is (egy érem 11-12.5 pontig, kettő 13-tól 14.5-ig, három 15.-től 16.5-ig, stb., de feljebb már nincs magyar étterem) értelmezhető így, bár ezt az étteremkalauz szerkesztői nem hangsúlyozzák. S engedjenek meg az étteremkritikusnak annyi szubjektivitást, hogy leszögezze: már 12 ponttól felfelé bizony megér az étterem egy országon belüli külön utazást. Fővároscentrikus ország vagyunk, így hadd említsük a szóban forgó minimum 12 pontos vidéki éttermeket: Chateau Visz, Enoteca Corso, Ráspi, Imola, Kistücsök. Ezeknek bizony mindegyike megérdemel egy kiruccanást, már persze, ha a szükséges anyagiakkal fel vagyunk szerelkezve.
A pünkösdi bortúra idején kisebb társasággal látogattuk meg az Imola udvarházat, mely festői környezetben, az egri vár aljában épült meg.
Konyhája azt képviseli, ami ma leginkább reménykeltő és irányadó tendencia Magyarországon, s amivel szerencsére sok országosan ismert és elismert étterem is kísérletezik: a magyar konyha bevált alapanyagait dolgozzák fel kíméletesen, a magyar ízlés szerint, követve a bevált fogásokat, de a modern technológiákkal új életet adva az egyes kompozícióknak.
Borlapjuk nagyon helyesen az egri nedűkre összpontosít.
Ettünk tejfölös ököruszálylevest,
babkrémlevest,
pikáns vargányalevest,
gyöngytyúklevest,
tojásos lecsóval töltött pulykamellet,
paprikás harcsafilét vargányagombával és túróscsuszával,
pisztáciás fogasfilét paradicsomos ceruzababbal,
szürkemarhapörköltet,
bébicsirkét roston sült zöldségekkel,
nyúlragut rókagombás kelkáposztaágyon,
sajttortát,
s ki tudja felsorolni, hogy a két asztalra bomló kilenc fős társaság mi mindent rendelt. Tény az, hogy ami az asztalra került, az messzemenően rendben találtatott ízre, állagra, tálalásra egyaránt. Következtetésünk pedig közös volt: az Imola vitathatatlanul ott van az országos élbolyban.
Dorozsmai Endre
A szöveg rövidített változata a Demokratában jelent meg.
Az Imola Udvarházban 2009. május 31-én voltunk.
Külön említést érdemel a belső udvar, annál is inkább, hogy illusztrációt is tudok hozzá illeszteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése