Van Budapesten néhány tucat étterem, mely az átlagpolgár számára áraiból kifolyólag szinte megközelíthetetlen, hiszen egyetlen személy számlája lefedi egy kisebb társaságnak egy átlagos helyen való fogyasztását. Van közöttük a pozicionáltsággal visszaélő turistacsapda, de van néhány igen jó konyhájú egység is.
Ezutóbbiak közé tartozik az Óceán Bár és Grill is. A belső tér kiképezése elegáns, diszkrét, a hatalmas, falra erősített műhalat leszámítva.
A kiszolgálás rendkívül kedves és udvarias volt, de semmi sem tökéletes, pincérünk teljességgel megfeledkezett arról, hogy citromot kértünk s még egy italt, így jó tíz perc után a kollegáját kellett zavarnunk, aki - javára legyen mondva - a legnagyobb természetességgel ugrott be, ami bizony messze nem általános Budapesten.
Ettünk négyen királyrákot,
osztrigát,
libamájat,
sushit,
vörös márnát,
lazacvariációkat,
Szent Péter – halat,
rákos raviolit,
tiramisut
és csokifelfújtat.
Megállapítást nyert, hogy igen jó főznek, amit sejtettünk, hisz már régóta olvasgattuk az étterem által megjelentett kiváló hal-szakácskönyvet, melyben az étlap remekeinek receptjei is megtalálhatóak. Persze akadtak azért döccenők, vörös márna előételnek is igen aprócska adag volt, a ravioli nem volt meggyőző, a ház fehérborának illatába illós jegyek keveredtek, s az árak pedig néhol - például a borok s a desszertek esetében - igencsak megszaladtak. Összességében azonban meg voltunk elégedve, a konyha kreatív, jó alapanyagokból dolgozik, profi módon. Ha valaki nem sokall tíz-tizenötezer forintot személyenként egy vacsorára, s nem a hibakeresés a célja, az Óceán Bárt bátran ajánlhatom neki, nem fog csalódni.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokratában jelent meg.
Az Óceán Bárban 2008. szeptember 4-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése