A minőség kulcsa az eredetvédelem. Minél homályosabb egy kereskedelemből vásárolt termék eredete, annál indokoltabb a gyanakvásunk. Nem véletlen, hogy a leggyengébb minőségű sörökön, borokon csak annyi áll: „származási hely – EU”. S még az sem garantált - tehetjük hozzá.
Hamvas Béla is leírta, hogy a gyümölcs a fáról a legjobb, a bor a pincében, ahol létrejött. A sör pedig a sörfőzdében. Nem csoda, hogy amikor legutóbb Kolozsváron jártam, megakadt a szemem egy kocsma reklámtábláján, mely szerint ott házi sört csapolnak, s így este egy jóbarátommal ide vettük be magunkat. Az esti sörözés egyben jó lecke is volt számomra, megtanultam asztaltársamtól, hogy magyar szállásterületen, de főként Kolozsváron, Erdély fővárosában, magyarul kell megszólalni először. Úgy ahogy az EMI „Jó napot! – mozgalma” hirdeti. Mert lám, a pincér, akitől várakozás közben románul rendeltem sört, magyarra váltott, midőn időközben megérkezett társam a legnagyobb természetességgel magyarul kért italt.
Más kérdés, hogy házi sör nem volt, de ígérték, hogy heteken belül lesz. Így meg kellett elégednünk a másutt is kapható ismert márkákkal. A söröző egyébként jó tágas, a pácolt fa barátságos színe adja az alaphangulatot, a kiszolgálás kedves, gyors, rugalmas, az árak korrektek, megfizethetőek.
Választáskor a bőség zavarával küzdöttünk, az étlapon megannyi remek sörkorcsolya sorjázott a tintahaltól a virsli- és kolbászféléket, tepertőt, szalonna-féléket integráló kombinált tálakon, pizzákon és pasta-kon át a fish and chips-ig.
Szerettünk volna egy adag nachost, ami mellé különféle mártásokat is kínálnak, de nem volt. Végül egy kétszemélyes vegyes „Oktoberfest”-tál (38.5 RON)
mellett döntöttünk, amihez rendeltünk még babköretet és lilahagymát.
A vegyes tálon volt négyféle kolbász illetve virsli (sejthetően ipari alapanyag, de nem is vártuk el, hogy maguk készítsék a kolbászt egy kolozsvári sörözőben), továbbá puhára párolt majd enyhén megsütött ízletes oldalas, kockára vágott sültkrumpli (értékeltük, hogy nem mirelit), jóízű párolt lilakáposzta és Klausenburger saláta (rukkola, salátanövény, koktélparadicsom, uborka retek, a dresszing lemaradt). Kaptunk még a vegyestálhoz tartozó élvezhetetlen, lepukkant, erejét, aromáját vesztett tormát és kommersz mustárt. A külön rendelt hagymás bab viszont remekül illett az ételekhez.
A Klausenburger jelen formájában, házi sör nélkül és apró konyhai hiányosságaival is vonzó célpont lehet a sörkedvelők számára, de ha elindul a helyben való sörfőzés, akkor akár etalon hellyé is kinőheti magát.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg.
A Klausenburger sörözőben 2010. december 16.-án jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése