Vén Betyár (Budapest, Kálmán Imre utca 10)

A Kálmán Imre és a Hold utca sarkán levő étterem az elmúlt két évtizedben jó párszor cégért váltott. Jómagam a „Kálmán étterem” és a „Telihold vendéglő” korában jártam ott, korrekt fősodratú étterem volt mindkettő, most ismét benéztünk, lám, mit csinál a jelenlegi üzemeltető csapat „Vén betyár” néven.

A beltér nem sokat változott, nem is lett különösebben betyáros, de barátságos maradt. Külön értékeltük, hogy a rusztikus hangulatot biztosítani hivatott vakolat-leverések egyike a történelmi Magyarország körvonalait formázta. 

A stílusegység dolgában lennének módosítani valók, nem tudni, hogy jön össze a betyárromantika a hastánccal, ami egyébként elmaradt, vélhetően azért, mert csak ketten ültünk az étteremben. A honlapon beígért welcome drink (amit nyugodtan lehet Isten-hozta italnak hívni, főleg egy magyaros vendéglőben) is elmaradt, akárcsak az étlap által említett narancs a limonádéból, valamint a bajor mustár és a sörretek a vegyes tálról. (Ezutóbbiak ügyében angolosan hallgattak, a narancshiányt jelezték előre.) No de ennyit csak a panaszokról.

Mert kellemes időt töltöttünk a Vén betyárban és a két személyes bajor tál 

egy részét még el is csomagoltattuk, pedig semmi egyéb ételt nem rendeltünk és kellőképpen éhesen ültünk le vacsorázni. A tálon volt egy szép csülök, bőre nem ropogott, mint ahogy ígérte az étlap, 

de ízletes volt és belseje jó állagú, korrekt sült tarja pirított hagymával, sült kolbász, jó ízű párolt káposzta, kisebb hengerekre formázott finom dödölle, sörperec és sült krumpli (ezutóbbi mirelitből, de megfelelően megsütve). A kiszolgálás kedves volt, gyors és messzemenően udvarias. A Vén betyár hiányosságaival együtt jó hangulatú, szeretnivaló hely, mely elfogadható szinten hozza a mai magyar vendéglátás szabványait. Kis odafigyeléssel, érdemi ráfordítás nélkül sokkal jobb is lehetne.

Dorozsmai Endre

(Megjelent a Magyar Demokratában.)