A kétezres évek utolsó éveiben valami érezhetően megmozdult a magyar gasztronómiában. Egyre-másra jelentek meg az igényes, a vendégeket nem a 200 tételes mega-étlappal (s a „színfalak” mögött gigantikus fagyasztóval), hanem ötletességgel, igényességgel, kíméletes technológiákkal, zsenge, természetes ízekkel, alapanyag-tisztelettel, szezonalitással, valódi és nem mondvacsinált tájjelleggel lenyűgözni igyekvő éttermek, megjelent az első komoly étteremkalauz az Alexandra gondozásában, pezsgő gasztro-blogélet indult be a világhálón, megalakult az előbb vázolt „gasztronómiai világnézet” jegyében a Magyar Gasztronómiai Egyesület, mely kiadta a magyar gasztro-forradalom kiáltványának is beillő Kulináris Chartát, megszervezték az első reális teljesítményt összehasonlító valódi szakácsversenyeket, s 2010/11-ben pedig megérkeztek az első külföldi visszajelzések is, van több Gault Millault sapkás és két Michelin csillagos éttermünk.
A folyamat vezéralakjai és katalizátorai Molnár B. Tamás és felesége, Bittera Dóra, akik előbb a Magyar Nemzetbeli kultúrtörténeti beágyazottságú, brilliánsan megírt gasztronómiai eszmefuttatásaikkal keltettek feltűnést, majd megalapították a hasonló gondolkodású séfekkel, étteremtulajdonosokkal közösen a már említett Magyar Gasztronómiai Egyesületet, beindították a Bűvös szakács blogot (www.buvosszakacs.hu), szakmai védnökséget vállaltak az Alexandra étteremkalauz felett és megszerveztek két jelentős szakácsversenyt, a „Hagyomány és evolúció” névre hallgatót valamint a Czifray versenykurzust, melynek múlt vasárnap volt a díjkiosztó gálája. Az eseményen szétosztott rövid ismertető szerint a szervezők szeme előtt a „francia szakmai olimpia lebegett, amelynek győzteseit négyévente a köztársasági elnök tünteti ki a párizsi Elyseé palotában. Megnyerni egy ilyen sokfordulós versenyt rendkívüli rangot jelent, életre szóló büszkeség szakácsnak, cukrásznak, más kézművesnek (…) A Czifray –versenykurzus (...) önmaguk továbbképzésére ösztönzi a részvevőket. Hat fordulóban tizenhárom feladatot kellett megoldaniuk, vagyis tizenhárom különböző műfajban elmélyülniük, új megoldásokat keresniük. Egyfajta „irányított akadálypályán” dolgozták át magukat, kísérleteztek, a maguk és a többiek ötleteiből és hibáiból tanultak.”
A színvonalas rendezvény rangját emelték a személyesen megjelent kezdeményezők-szervezők, a zsűri, a főszponzor OTP képviselője, a vendéglátós szakma és a borászat több jelese, a díjakat pedig a köztársasági elnök hivatalvezetője adta át. Mind a tizenkét versenyző kapott oklevelet, az egyes fordulókban helyezéseik szerint bronz ezüst vagy aranyfokozatot. Az egyes fokozatokon belül is volt rangsor, mi most hadd szorítkozzunk az aranyfokozatosok ismertetésére: a legjobb eredményt Horváth Szilveszter, a győri La Mareda séfje érte el, őt követte Győrffy Árpád az Alabárdosból, valamint Széll Tamás az idén Michelin csillagot elért Onyx étterem séf-helyettese.
Az érdeklődők megkóstolhattak a verseny keretében kigyöngyöződött több ételkompozíciót, melyeket maguk a versenyzők tálaltak. Az egyes fogások (összesen tizenhárom, nem számítva a Rózsavölgyi csokoládé-manufaktúra csodabonbonjait)
egytől-egyik kiválóak voltak, könnyedek, izgalmasak, szépen tálaltak, a libamáj-tortácskától a spárgás eperlevesen,
a kapros töksalátával tálalt rántott malaclábon át
az újjáalakult Magyar Konyha címlapjáról ismert Eszterházy torta-átiratig.
Az egyes fogásokat kísérő borokat a Bortársaság, a rendezvényen személyesen is részt vevő Demeter Zoltán valamint Heimann Zoltán biztosította, a pezsgőt pedig Szentesi József.
A legjobb hír az, hogy a szervezők nem egyszeri próbálkozásnak szánták a Czifray versenykurzust, hanem sokkal inkább hagyományteremtésnek.
Dorozsmai Endre
(A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése