Bohémia (Budapest, Liszt Ferenc tér 11.)

„Borban az igazság, sörben a barátság, a vízben pedig a bacilusok” – tartja a mondás. A nemrégiben az egyik etalonnak számító, gasztro-kritikával foglalkozó honlapon megnéztem e mondás jegyében a budapesti sörözők toplistáját és megdöbbenésemre azt vettem észre, hogy a listán szereplő helyeknek csak a felét sikerült eddig meglátogatni. Ezen a tarthatatlan állapoton a minap sikerült változtatni, midőn a nyolcadik helyen szereplő Bohémiába végre eljutottam. 

 

A Bohémia méltán van benne a legjobb tízben, hangulatos a dekoráció, nyers tégla, vörösréz álsörföző, jó ízű friss csapolt sörök, melyek közül mi a „prágai tavaszt” választottuk. 

Kínálnak délben ebédmenüt is baráti áron, nem jellemző módon fogásokra bontva, nemcsak egységcsomagban: leves, desszert 250 Ft, főétel 750 ft. Aznap éppen gödöllői csirkecombot volt rizzsel, ami megfelelőnek tűnt, a leves és a csokipuding annyira nem hozott lázba. 

A középmagas árszabású á la carte étlapról egy háromtálkás tapas tálat választottunk inkább, melynek összetételét a vendég állapítja meg a felsoroltakból válogatva, mi libamáj-brullée-t, pácolt kecskesajtot és marinált rákot kértünk. 

A gödöllői csirkecomb mind ízében, mind állagában, mint az adag méretében megfelel várakozásainknak, a tapas tál szervírozása igencsak esztétikus volt, az ízek is egytől-egyig rendben találtattak, a jóízű fűszeres ráktól kezdve a karamellizált cukorral bevont libamájon keresztül a karakteres ízű kecskesajtig. A kiszolgálás gyors volt és kedves.

Szerettük a Bohémiát, könnyen lehet, hogy még benézünk. 

Dorozsmai Endre

A szöveg a Magyar Demokratában jelent meg.