A Madarasi Hargita csúcsán felállított Turul szobor és a mögötte elterülő kopjafaerdő nemzeti zarándokhely télen, nyáron egyaránt.
Alatta a síközpont is tömegeket vonz télidőben. Idén különösen népszerű e hely, mivel külföldi síútra csak kevesen merészkedtek s Erdélyben igen népszerű sport a sízés. A tucatnyi épületből álló „mini-településen” négy étterem működik, a pálya melletti Súgó, annak tőszomszédságában a Vitus, egy közeli magaslaton a Pethő, az üdülőközpont bejáratánál pedig Madarasi menedékház. Mind a négy helyet alkalmam volt idén kipróbálni, szigorúan gasztronómiai szempontból a Madarasival voltam leginkább megelégedve, összélmény tekintetében a barátságosabb atmoszférájú Pethő valamivel talán többet adott.
Ebben persze az is közrejátszik, hogy számomra a borválaszték is fontos szempont, márpedig érdemi, minőségi – zömmel anyaországi - borok egyedül a Madarasiban kaphatóak. A másik nagyon jó pont az volt, hogy helyben készültnek tűnt falafel, ami bizony még a magyar fővárosban is ritkaság, a legtöbben mirelitáruból dolgoznak. S nemcsak helyben készült, de finom is volt. Sajnos a köretek hőfoka elmaradt a várakozásainktól, egyébként ízlett a hagymás reszelt burgonya, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva „rántottnak” neveztek az étlap szerkesztői, holott a rántáshoz semmilyen értelemben nem volt semmi köze. A tört paszulynál ettünk jobbat is, de ez sem volt élvezhetetlen. A bablevest ízletesnek találtuk, valamivel több babot elfogadtunk volna benne. Kifejezetten jól sikerült a puliszkával körített rókagombapaprikás.
A kiszolgálás kissé személytelen, nem is túl figyelmes, pincérünk összekeveri a köreteket, olyat hoz ki, amit nem is rendeltünk.
Az árak kedvezőek, a főételeké az 1500 és 2500 forint közötti sávba illeszkedik, a söröké 500 forint körül mozog.
A Hargitára nem éttermi csúcsélmények kedvéért megyünk, ha már ott vagyunk, a Madarasi menedékház relatíve jó választás ebédre, vacsorára egyaránt.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése