A Gizi csárda egyike a legszebb belterű magyar éttermeknek, nemcsak Udvarhelyen, vagy Székelyföldön, de az egész Kárpát medencében. Egy autentikus népművészeti mini-múzeumra emlékeztet: szívmelengető és szemgyönyörködtető. Kár, hogy popzene szól, ide magyar vagy székely népzene illene.
Az étlap a magyar és a székely konyha közkedvelt fogásaira épül, kínálnak megannyi ínycsiklandó ételt a padlizsánkrémtől az áfonyalevesen, puliszkás tokányon, töltött káposztán keresztül a kapros-ordás palacsintáig.
Kértünk pacallevest, ami ízre és állagra is megfelelt várakozásainknak, majd mivel a pisztráng kifogyott „havasi csülköt” valamint „kemencés csirkecombot”. A tálalás rusztikus, stílusos: kétfülű, zománcos serpenyőben kaptuk főételeinket. A füstölt csülköt megfőzték, majd kemencében megpirították, fűszeres pityókával és remek, ropogós, bő zsiradékban sült hagymaszalmával borították be. A csirke finom volt, nem száradt ki, de a mellé adott tejfeles áfonyamártás külön életet élt. Ettünk még sült gombócot vaníliaöntettel, ez sem volt rossz, de lehet még rajta finomítani.
A kiszolgálás kedves, udvarias, szívélyes és rugalmas, az árak értékarányosak.
A gyenge pont a borlap, bár értékeltük, hogy Balla Géza borai közül kapható néhány. De rejtély az, hogy miért kell egyáltalán román nagypincészetek borait kínálni – pohárra ráadásul kizárólag ezeket - egy autentikus magyar helyen, amikor könnyedén be lehet szerezni igencsak kedvező áron a nem messze fekvő Merkúr áruházból kb. százféle magyar bort a legkülönböző minőségi sávokból.
De borlap ide vagy oda, a Gizi csárda összességében jó élményt nyújtott harmadszor is, jó szívvel ajánljuk a „Székely anyavárosba” látogatóknak.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése