Művészbejáró (Debrecen, Kossuth utca 8.)

  

A Művészbejáró nevű vendéglátóipari egységre egy étteremértékelő világhálós portálon akadtam rá, ahol 56 értékelésből 56 volt 5 pontos, amivel ritkán találkozni, emellett pedig a vendégek által feltöltött ételfotók is nagyon meggyőzőek voltak. A tálalástechnikából meg lehet ítélni, ha egy helyen profik dolgoznak. Első debreceni utunk alkalmával ez volt a legfőbb kulináris célpontunk.

Az étlap izgalommal teli, nem volt könnyű választani. A paletta kellően széles az alapanyagok tekintetében (kínálnak többek között mangalicát, marhanyakat, Rib Eye-t, T-Bone-t, bélszínt, kacsamájat, bárányt, pisztrángot), de egyben elég szűk ahhoz, hogy minden frissen készülhessen.

Kezdetnek csúcsminőségű, helyben készült kovászos kenyeret kaptunk szarvasgombás vaj kíséretében, majd séfüdvözletként marhatatárt házi tortillachipsszel és marinált hagymával. Pazar indítás.

A szarvasgombás zeller-velouté kifogástalan volt, a szépen elrendezett jó ízű és jó állagú betétre a vendég előtt öntötték a levest, mint jobb helyeken általában.

Főételünk sült kecskesajt volt tagliatelle-vel és gombákkal, 

desszertünk tokaji mousse. 

Ismét csak gyönyörű tálalás, ízletes ételek.

Ezen a helyen minden együtt van, ami kell: jól megtervezett beltér, 

kiváló kiszolgálás, tehetséges konyhafőnök, igényes itallap és megfizethető, érték-arányos árak. A remekül kommunikáló felszolgálótól megtudjuk, hogy a séf az Ikonban dolgozott korábban. Így már érthető…

Ez a hely az ínyenceket igyekszik kiszolgálni, akik a művészi kulináris élményt, a kreativitást, a vibrációt keresik az étteremben és nem feltétlenül akarják degeszre enni magukat. Bár három fogással s az ajándékfalatokkal jól is lehet lakni. El sem mentünk, de már tervezgettük a következő látogatást abban a jóleső tudatban, hogy Debrecennek az Ikonnal együtt már két „fine dining” étterme van, melyek nemzetközi szinten is a felső kategóriába tartoznak.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

St. Petrus Vini (Komáromszentpéter, 1822 szám.)

A St. Petrus Vini egy magyar kézben levő mintaborászat impozáns étterme. A pincészetet és panziót is magában foglaló épületkomplexum egy domboldalra épült, ahonnan szemet gyönyörködtető a kilátás. Az épület mellett karám, benne szürkemarhák. A beltér nagypolgári, a berendezés hangulatos, elegáns.

A konyha a magyar és nemzetközi gasztronómia fogásaira alapoz. Az étlap dicséretesen átgondolt, nem túl széles, de tisztes választékot kínál, igényes alapanyagokat felsorakoztatva.

Az árak a színvonalhoz képest kifejezetten barátinak mondhatóak.

Előételképpen „baby gem” (kisméretű római saláta) salátát kértünk, amit chilis fürjtojással, szárított paradicsommal kevertek össze, szardellás dresszinggel és parmezánnal ízesítettek, sült zöldségchipsszel díszítettek. Szépen tálalt, ízletes salátát kaptunk. 

A halászlé homogén, jó ízű volt, benne a filézett ponty és fogas jó tartású. 

Főételünk leírása az étlapon: „rózsaszínre sütött, szójamártásban, chilis narancslében pácolt kacsamell petrezselyempürével, resztelt szárzellerrel és pörkölt földimogyoróval tálalva”. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: jó koncepció, remekül elkészítve, végre egy meggyőző, komplex, ízletes hústányér. 

A „sült sajttorta, narancshéjjal és kardamómmal ízesítve, málnás mentás öntettel” az absztrakt festészet szellemében tálalt korrekt desszertnek bizonyult.

A kiszolgálás kiváló. Pincérünk motivált, lelkes, udvarias, tartásos, kommunikatív. A borlap a saját borok mellett más, nem kis részben magyar pincészetek nedűit is tartalmazza.

Kiemelkedően jó, maradandó élményünk volt a St. Petrus Vini, visszavágyunk.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.