Lolita cukrászda (Arad, Simonyi jelenlegi Gheorghe Lazar u 1.)

Brandt Loli nevét az aradi ínyencek már megismerhették a világhálóról évekkel ezelőtt. Ő volt az a bátor hölgy, aki egy merész profilváltással nekiállt élete derekán csúcsdesszerteket készíteni szülővárosában, miután a legjobb magyar mesterektől tanult Budapesten a Zazzi, valamint a Desszert Neked nevű cukrászdákban.

Az általa készített desszertek és a fősodratú aradi sütemények között épp akkora különbség van, mint az említet két cukrászda (az előbbi sajnos a nemrégiben bezárt) és a legtöbb magyarországi cukrászda termékei között. Loli desszertjeit könnyedség, harmónia, íz- és állagjátékok jellemzik, akárcsak az újhullámosnak nevezett anyaországi cukrászdák süteményeit (Mihályi desszertszalon, Gerbeaud, Chou Chou, Édességlabor, hogy csak néhányat említsek a legeslegjobbak közül.)

A több évig csak rendelni lehetett Tőle, de a múlt hónapban Loli megnyitotta végre az első kőfalakkal körbevett cukrászdáját, mely a felszolgáló elmondása szerint sikerrel működik, zárásra minden sütemény elfogy. Akárcsak a minőségi éttermekben, itt sem lélegzetelállító választékkal, hanem a minőséggel kápráztatják el a vendéget.

Megkóstolva három süteményt, az emberben megérlelődik az a meggyőződés, hogy valamennyit meg kell kóstolni. Ezt is foguk tenni. Az első nekifutásra kértünk egy sós karamellás mousse-sütit, 

egy framboise nevű, valójában csoki-alapú kiváló süteményt, melyben persze volt egy málnaréteg s

végül egy suhajdát, ezt a régi, monarchia-korabeli desszertet, aminek 2.0-ás verzióját Loli Borbás Marcsi műsora számára kísérletezte ki tavaly márciusban.

Desszertjeink pont olyanok voltak, mint amire vártunk: katartikusak. Olyanok, hogy a magamfajta, édesszájúnak nem mondható, a desszertet a legtöbb saját menüsorból „lefelejtő” ínyenc is a következő látogatáson töpreng, miközben még el sem hagyta a jó ízléssel berendezett cukrászdát.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.