Majoros pincészet és borozó (Tarcal, Téglagyári pincesor)

Nagy kérdés, hogy a különféle tényezők milyen szerencsés együttállása kellett a magyarországi minőségi borászkodás rendszerváltás utáni újjászületéséhez, abban azonban nincs vita, hogy a borturizmus az egyik jelentős fellendítő tényező volt. Villány azért lett a talán legnépszerűbb célpont még a fehérborkedvelők között is, mert itt annyi igényes pince található egymáshoz közel egész évben nyitva, mint sehol másutt.

Ahhoz, hogy első számú borvidékünknek, Tokajnak a bortermő települései is hasonló pezsgést mutassanak, elengedhetetlen, hogy magas minőséget képviselő kispincészetek tucatjai tartsanak nyitva az érdeklődők számára.

Tarcalon ezen mintaadó pincészetek egyike Majoros Lászlóé. 

A pince mellett működő borozó szezonban tart nyitva, de a borász egész évben fogadja előzetes bejelentkezés alapján a vendégeket. S nemcsak csoportokat: akár két fő kedvéért is kinyitja a pinceajtót. A borozó hangulata egyedi és szeretnivaló, az egyik falon újrahasznosított tárgyakból készült képzőművészeti alkotások, 

a másikon a család borászati múltját dokumentáló oklevelek és egy régmúlt idilli időszakot elénk varázsoló archív fényképek.

Az árak értékarányosak, sőt, kifejezetten kedvezőek, mint a borász elmondta, a célja az, hogy a vendég úgy érezze, hogy akár többet is adott volna a nemes nedűért. A borpalettán minden fontos hegyaljai irányzat megtalálható kitűnő minőségben, reduktív muskotály száraz és félédes iskolázásban, van száraz birtokboruk, több kiemelkedő dűlőszelektált furmintjuk és hárslevelűjük, kései szüretelésű édes boruk, édes és száraz szamorodnijuk, valamint a világ legjobb édesboraival sikereséllyel versenyeztethető aszújuk. Tartanak kitűnő kézműves sajtokat, s a sofőrök sem kell feltétlen vizet igyanak, kínálnak mustot, szörpöket, teát és kávét is.

Mi egy, a pincészet teljes borpalettáját bemutató kóstolóra jelentkeztünk be. Összefoglalóan annyit mondhatunk, hogy életre szóló élménnyel távoztunk.

Ajánljuk a pincészetet illetve annak borozóját minden minőség-orientált borturistának, de legfőképpen azoknak, akik értékelik a borok mellé járó szakavatott és lelkes kalauzolást.

Dorozsmai Endre

LaBor bistro: koszt, kvártély (Tokaj, Bethlen Gábor út 1.)

Ahhoz, hogy a tokaji borvidék visszanyerje egykori fényét, elengedhetetlen az, hogy a világszinten kiemelkedő borok mellé a helyi gasztronómia is felzárkózzon. Eddig ezen a téren (is) Mád a zászlóshajó, az Első Mádi Borház valamint Gusteau Kulináris Élményműhely mellett a Percze is várja lassan két éve a vendégeket. A névadó településen igazán kiemelkedő, izgalmas étterem eleddig nem működött, annál is nagyobb öröm, hogy a nemrégiben megnyitotta kapuit a LaBor.

Ötletes, korszerű, de ugyanakkor tetszetős és otthonos a beltér,

fantáziadús, felkészült, kreatív a konyha, remek a szezonális ételkínálat, szakszerű és udvarias a kiszolgálás.

Az állandó étlap mellett van izgalmas napi ajánlatuk is, mi ezt kóstoltuk végig egy desszert mellett, ami az állandó étlapon szerepelt.

A séf üdvözleteként felszolgált kacsatepertőkrém után egy vadsóska krémleves következett,

melynek betétje füstölt pisztráng és pácolt fürjtojás volt, ezt követte egy komplex kompozíció  aminek leírását érdemes pontosan idézni a napi ajánlatot rögzítő fekete tábláról: „vajhal tempura, fekete kagyló, zöld curry, salsa verde, füstölt tofu, salsa nova saláta, kenyérchips”

s végül két desszerttel zártunk: epres rebarbarás gyümölcskosárkával, amit krémsajt, vaníliafagyi és törökméz egészített ki, valamint mákos krémessel, amit habcsókkal és baracklekvárral tettek izgalmasabbá.

Ételeink tálalása szemgyönyörködtetően virtuóz volt, ízre-állagra is ütötték a mércét.

Sajnos mindketten volánnál ültünk, így nem tudtuk kihasználni, hogy a borlapon ott sorjáznak a borvidék legjobb borászainak nedűi a Szepsy pincétől Tokaj Nobilis-en, Balassa pincén át a Patríciusig.

Kiemelkedően jó élmény volt a LaBor, aki a legtöbb izgalmat rejtő, az édes bor műfajában világelső borvidékünk névadó városába látogat, ki ne hagyja!

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Knrdy (Budapest, Október 6. utca 15.)

Knrdy, avagy Konrády. Steakekre összpontosító csúcsétterem nem messze a Bazilikától. 

Sokszor elmentem mellette, nézegettem az árakat, valahogy idegenkedtem a gondolattól, hogy egyetlen étkezésre otthagyjak egy tízezer forint feletti összeget, miközben ennek feléért, sőt, negyedéért már nagyon izgalmas dolgokat ehetünk a fővárosban.

A nemrégiben arra sétálva örömmel nyugtáztam, hogy ők is beálltak azon fine dining éttermek sorába, melyek délben kitűnő ár/érték arányú ebédet kínálnak, amit bárki megengedhet magának. (Néhány további példa: Monk’s bistro, Csalogány26, Kollázs, de a sor szerencsére elég hosszú.)

A KNRDY-ban két fogás 2500 forint, három 2900, négy pedig 3800.

Éltünk a lehetőséggel. A kínált nyolc fogásból megízleltünk ötöt, melyek a következő megnevezéssel szerepeltek az étlapon: „májas hurka, tepertő, Christorra, jalapeno, burgonyasaláta”, 

„kacsaleves, wagyu, lazacpisztráng, udon”,  

„kacsamell, káposztás rétes, ribizli”, 

„kalács, sárga túró, csokoládé”, 

„mézes krémes, vanília, rozmaring”.

Étkeinkről csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Ritka, hogy akár a legjobb helyen is a konyhát csúcsra járassák déli menü címszó alatt, általában érződik, hogy nem vetnek be mindent. Itt ilyen érzésünk nem volt. Ez az ételsor tálalásban, ízharmóniákban, állagjátékokban egy vacsora keretén belül is lenyűgözheti bármely étterem vendégkörét. Annál is inkább, hogy a kiszolgálás kifogástalan, a beltér pedig elegáns, de ugyanakkor fesztelen, barátságos.

A Knrdy-t feljegyeztük a legjobb élményeink listájára.

Dorozsmai Endre

Brum brum lényegében büfé (Eger, Tinódi Sebestyén tér 4.)

Az érdekes nevű egri egység, mely a szakmában már nevet szerzett Macoknak a kistestvére, bár büféként határozza meg önmagát, bekerült a száz legjobb étterem közé a Dining Guide kalauzban.

S méltán.

A fine dining éttermekben az árak nem ritkán az égben járnak, a Brum brum esetében az első megleő tény, ami említést érdemel, hogy szabályosan elkényezteti azokat, akik átlagos jövedelem mellett nem elsősorban jóllakni szeretnének, hanem minél több íz-kombinációt megismeri, minél több mini-kompozíciót kóstolni. Van egy tapas-étlapjuk, az egyes tételeket stílusosan – Egerben vagyunk, ugyebár - katonáknak nevezik. A remek kis fogások darabja 550 forint, ami egyszerűen párját ritkító árszint ebben a minőségi kategóriában. Emellett van egy normális éttermi étlap is, mely reális árakkal dolgozik. A tányérdesszerteken kívül tortácskák is szerepelnek az menüben, ismét csak 550 forintért. Mindemellett hétköznap délben kedvező árú ebédet kínálnak, 2 fogás 1500 forint, 3 fogás 1800. S ezek sem a menzáról ismert fogások, hanem pl. lazactatár, angus-burger, harcsapaprikás vagy sajtkrémleves medvehagymával.

Rendeltünk rántott békacombot petrezselyemmajonézzel, 

királyrákot kókusztejjel, sült padron-paprikával, 

répatortát, 

sóskaramellás fehércsokitortát, 

csokimousse-tortácskát 

és fehércsokis-mascarpone-s áfonyás szeletet. 

Fogásaink egytől egyig kitűnőek voltak, a tálalás virtuóz, szemet gyönyörködtető, az ízek-állagok izgalmasak. A kiszolgálás kifogástalan. Külön említést érdemel az itallap, mely nagyon helyesen az egri borokra alapoz, de kínálnak nem egy komoly tételt más magyar borvidékről is, például Balla Géza Fekete Leánykáját az Arad mellett fekvő Ménesről.

A Brum Brum egyből az országos élvonalhoz zárkózott fel, gratulálunk nekik s jó szívvel ajánljuk a helyet mindenkinek!

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.