„Bors és só” – ezt a nevet
választotta Arad egyik kinnebb eső, de könnyen megközelíthető részén működő átlag
feletti étterem.
A név nem sokat mond el a helyről, a bors és a só az európai
éttermekben jellemzően ott van az asztalon, nem derül ki, hogy voltaképpen egy
mediterrán helyről van szó. „Szurokfű és paradicsom” például találóbb lett
volna.
A beltér elegáns, hangulatos, a
kiszolgálás kedves, udvarias és lelkes.
Különböző tengeri gyümölcsöket
integráló fogásokat szerettünk volna rendelni, de megtudtuk, hogy azzal sajnos nem
szolgálhatnak, mert hétfőn és csütörtökön érkezik mindig a friss halszállítmány
és a hétfői még nem ért oda valamilyen okból délután háromig, amikorra az asztalt
foglaltuk. A frusztráció dacára ezt pozitív üzenetként értelmeztük, hiszen
sokkal fontosabb, hogy egy helyen friss halakból dolgozzanak s ne a fagyasztóból
rántsák elő a kagylót, rákot vagy tintahalat, mint az, hogy minden étlapon
olvasható étellel bármikor szolgáljanak.
Végül rukkolás, prosciutto crudo-s
és parmezános pizzát ettünk
valamint sertésszűzet rozmaringos kemencés krumplival,
desszertnek pedig mille feuille-t
és tiramisu-t.
A pizza kifogástalan volt, vékony
tésztájú, olaszos, remek feltétekkel, a sertésszűzet sem szárították ki. Érdekes
volt a mille feuille: esztétikára amatőr benyomást keltett, állagra, ízre
viszont messzemenően meg voltunk elégedve ezzel a fogással, amibe bizony jónevű
helyeknek is beletörik sokszor a bicskája. A tiramisu is hozta a formáját.
Az itallapon helyi és olasz borok
sorjáznak, de mivel mindketten volánnál ültünk, frissen préselt narancslevet
ittunk. Az árak is igencsak barátságosak, a felsorolt ételekre és italokra 7000
forintnak megfelelő lejt fizettünk.
A Budapesttől autópályán két és fél
órányira fekvő Aradon járva jó választásnak tűnik a „Salt and Pepper”.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése