Szeri csárda (Ópusztaszer, az Emlékpark tőszomszédságában)

A Szeri csárának Ópusztaszeren igencsak kedvező a lokációja, hiszen az emlékpark szinte garantálja a vendégkört. Mi is egy ottani látogatás után ültünk be, sok év után ismét.

Negyed évszázados tapasztalattal a hátam mögött állíthatom, hogy ennyire ellentmondásos kép talán soha nem alakult ki bennem egy éttermi élmény után: a Szeri csárdában voltak komoly magasságok és mélységek.

Az autentikus patinás tárgyakat dekorációképpen kiválóan alkalmazó hangulatos beltér nagyon tetszett, a kiszolgálás átlagos volt.

Ami a konyhát illeti, kezdjük talán a negatívumokkal: az erős paprikát nem szelték frissen, kissé fonnyadt volt, a kenyér gyatra minőségű és száraz. A töltött káposzta tölteléke felejthető, rajta túrósodó tejfel, mellette néhány darab szomorú, ultraipari préselt húskocka, maga a töltött káposzta erősen túlpárolva.

Mindehhez képest díjaztuk, hogy az étlap nem regény hosszúságú, el lehet hinni, hogy az ételek zöme nem a fagyasztóból kerül elő, mint sok helyen. Friss halból készült a nagyon sűrű vegyes halászlé, 

és valóban vargányás volt a „harcsapaprikás” (nem ritka a vargánya kiváltása termesztett csiperkével, itt szerencsére nem élnek ezzel a „lehetőséggel”), ami pörkölt volt, nem paprikás, de kicsire nem nézünk. Ezutóbbi mellett a kemencés csuszát nem találtuk igazán meggyőzőnek. 

A birkapörkölt olyan volt, hogy tanítani lehetne, egyik legjobb, amit valaha ettem, 

(fél adag)

a pacalpörköltet is kifejezetten finomnak találtuk, akárcsak a két étel mellé adott köreteket, a kifogástalan újkrumplit és a remek állagú és ízű galuskát.

Egy biztos: összességében jó élménnyel távoztunk.

A birkapörköltet pedig feljegyezzük a legjobbak közé.

Dorozsmai Endre